Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Karsai Elek: Magyarország bombázása a második világháborúban
a kormányba vetett bizalmát és megdöntené Magyarország azon kormányát, amelyről úgy gondolja, hogy Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal szimpatizál.”17 1944 elején a szövetséges angolszász vezérkarok katonai okokból szükségesnek ítélték Magyarország bombázását, elsőrendű célpontokul a német katonai szállításokat bonyolító vasútvonalakat és a németeknek dolgozó magyar iparvállalatokat jelölték meg. A Foreign Office - tekintettel a Kállay-kormány „nem teljesítő” politikai vonalára - általánosságban helyeselte a bombázási elképzeléseket. Volt olyan vélemény, mely szerint először csakis katonai berendezéseket bombázzanak és figyelmeztessék a magyar kormányt, hogy amennyiben nem cselekszik, a bombázást gazdasági létesítményekre is kiterjesztik, ha ez is eredménytelen marad, akkor vonják szélesebbre a bombázandó célpontok körét. Más, a bombázást támogató vélemény szerint a bombázás talán alkalmas arra, hogy eloszlassa a szovjet kormány gyanúját abban a tekintetben, hogy a brit kormány elnéző lenne a magyar kormánnyal szemben. Bár a döntés a bombázás mellett szólt, de a végrehajtásra - eddig még nem tisztázott okokból - Magyarország német megszállásáig nem került sor.18 * * * A német megszállás után, mely magával hozta a Kállay-kormány bukását és ezzel a „kettős” politika csődjét, azaz az egyensúlyozást a Harmadik Birodalom és az antifasiszta koalíció, pontosabban: Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok érdekei között, a Magyarországra vonatkozó bombázási tilalmat rendkívüli gyorsasággal, már 1944. március 25-én feloldották és a szövetséges brit és amerikai légierő megkapta az első támadási parancsot.19 Április 5-án zúdították le bombaterhüket magyar célpontokra az angolszász légierők, és a Magyarország ellen intézett légitámadások egészen 1944. szeptember közepéig tartottak, mindaddig, amíg a Vörös Hadsereg egyrészt elérte az addig megjelölt bombázási célpontokat, másrészt a gyors szovjet előnyomulás folytán a stratégiai bombázások már fölöslegessé váltak. Teljesen akkor sem szűntek meg, de a légitámadások attól kezdve elsősorban az olajcélpontok ellen irányultak és a közlekedési útvonalak bombázása „az orosz taktikai helyzet lehető legnagyobb figyelembevételével” történhetett meg.20 Ami pedig magukat a légi hadműveleteket illeti: a második világháborúban először a balkáni, és a közép- és kelet-európai bombázásoknál alakult ki közös stratégiai és taktikai hadműveleti tervezés és végrehajtás - ideértve az ún. ingabombázásokat is (amelyekről egyébként forrásközlésünk 12. sz. irata ad áttekintést) - az angolszász és szovjet légi- és szárazföldi parancsnokságok között.21 Időközben, 1944. július 6-án létrehozták a Balkan Air Force-ot (a Balkáni Légierőt) és mellette a Land Force Adriatic-ot (az Adriai Szárazföldi Erőt) és a Force 339-et (a 339-es Erőt), hogy fokozzák a hadműveleteket a Balkánon.22 A politikai és katonai direktívák között szerepelnek a Magyarországgal kapcsolatos utasítások is. Fő célként azt jelölték meg, hogy „elérjék Magyarország kilépését a háborúból - amilyen gyorsan csak lehet. 509
