Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky 1944. március 19-e miatt csonkán maradt pártprogram tervezete (Kossuth-párt)
mosításnak s ezzel a gazdasági élet fokozódó elbürokratizálódásának is, a szabad szervezkedésen alapuló gazdasági önsegély önkormányzati módszereivel keresi a társadalmiasabb, kiegyensúlyozottabb, a kisember létét jobban biztosító és magasabbra emelő gazdálkodás alapvető eszközeit. A mezőgazdaságban főleg az alulról épülő valóságos szövetkezetek, termelő-, értékesítő-, fogyasztó-, hitelszövetkezetek mind hatalmasabb hálózata révén. Ezt a gazdasági önkormányzatot egészítik és egyensúlyozzák ki a társadalmi igazság védelmében a dolgozó osztályok érdekvédelmi szervezetei. És csak a termelés, jövedelemelosztás felsőbb gazdaságpolitikai irányítására, a szabad társadalom gazdasági és érdekvédelmi helyes összhangjának megteremtésére, a különböző munkaadói és munkavállalói, s mindenfajta osztályközi termelési és elosztási érdekek végső kiegyenlítésére hivatott az állam közvetlen beavatkozása. 5. A termelési ágak helyesebb és igazságosabb gazdaságpolitikai összhangja Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés óta az egyes termelési ágak - mezőgazdaság, ipar (és bányászat), kereskedelem (és pénzgazdaság) - viszonya úgy alakult, hogy annak során a mezőgazdaság vált a mindenkori kormányrendszer feketepéterévé, olyan szenvedő féllé, kinek hátán csattan a gazdaságpolitikában minden ostor. Ezt az általános és régi hátravettetését a mezőgazdaságnak, a nagybirtok számára nagyban enyhítette a kettős monarchia korszakában az osztrák-magyar vámszövetség, magyarán a közös vámterület, mely közeli piacot biztosított a nagybirtok szemtermésének s egyben módot számára, hogy a nyugati német vámpolitikai nyomást továbbadja délkelet, főleg Szerbia felé. De a magyar közép-, kis- és törpebirtok még csak annál kiáltóbban vált szenvedő féllé a magyar, helyesebben osztrák-magyar, még helyesebben a német birodalmi vezetés alá került bécsi gazdaságpolitika játszmájában. Fölmérhetetlen az az anyagi veszteség, mely e Berlinből Bécset, Becsből Budapestet, Budapestről Belgrá- dot szorongató, végzetesen nem-magyar irányítású és érdekű gazdaságpolitika révén a magyar mezőgazdaságot, főleg a közép- és kisgazdaságot, törpebirtokot érte 1867 és 1918 között. Hát még ha e veszteségekhez hozzávesszük az azóta szenvedetteket, melyek vámpolitikánk, adópolitikánk, általános gazdasági és pénzügyi politikánk agrárellenes, főleg kisagrárellenes rendszere révén érték a magyar közép-, kis- és törpegazdaságot, de velük a mezei proletariátust, munkásokat, gazdasági cselédeket is. [Az a szám, mely egy ilyen 1867-től való mezőgazdasági kárfölvételből adódnék, a magyar parasztság forradalmasításának legfőbb eszköze lehetne. A kisgazdák, földmunkások és polgárok Kossuth-pártjának azonban nem ez a célja, nem is ez a módszere. Csak azért mutatunk rá pártunk programjában ezekre a múltbeli bajokra, hogy a magunk jövőbeli igényeit biztosabbra alapozzuk, s hogy minden jóravaló más pártbeli embert is meggyőzzünk a magyar parasztság fájdalmas igazáról. Csak egy-egy hozzánk hasonlóan túlnyomórészt mezőgazda: sági ország gazdaságpolitikájával, annak eredményeivel kell összevetnünk a mienket, például a Dániáéval, vagy a testvéri Finnországéval, hogy nemzetközi távlatban is érzékeltessük a magyar mezőgazdaság, főleg a magyar kisgazdaság, he466
