Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky 1944. március 19-e miatt csonkán maradt pártprogram tervezete (Kossuth-párt)
ság, nemzeti önrendelkezés és önkormányzat gondolatának következetes érvényesítésével, a demokrácia továbbfejlesztésére, törvényhozási berendezkedésünkben. A) Képviselőházi reform: 1. A képviselőháznak valódi népképviseletté kell átalakulnia, ennek legfőbb eszköze: az általános, egyenlő, titkos választói jog, ennek föltételei: erkölcsi feddhetetlenség, írni-olvasni tudás, betöltött 24 év. 2. Másik fontos eszköze: a közigazgatás kortesszerepének gyökeres megszüntetése. 3. A választási eljárás tisztaságának és a választási visszaélések megtorlásának hathatós büntetőjogi, közigazgatási jogi és közigazgatási biztosítása. 4. A parlamenti szólásszabadság teljesebb biztosítása, tehát a házszabályok demokratikus reformja, de benne a szószátyárság járványának elfojtása is. 5. A nemzeti önkormányzat elvét, tehát a több mint 700 éves magyar történelmi alkotmányosságot megtagadó, bármiféle diktatúrát hirdető pártoknak a magyar alkotmány szellemében és tiszteletében való feloszlatása. 6. A képviselőházi valóságos népkópviselet távoltartása az érdekképviseleti szempontoktól és érdekképviseleti erők érvényesítésétől, egyfelől megfelelő összeférhetetlenségi törvény alkotásával, másfelől az érdekképviseleti jogos törvényhozási igényeknek a felsőházba való utalásával. B) Felsőházi reform A magyar felsőház mai összetételében - az 1926. évi XXII. törvénycikk alapján - kinevezett, választott és hivatalból való tagjaiban négyféle szenátusszervezési elvet volna hivatva megtestesíteni és összehangolni: az ősi magyar felsőtáblai hagyományt a történelmi főnemesség képviseletével, a szellemi elit általános szenátusi elvét, az állam és társadalom vezető funkcionáriusainak és a szellemi élet kiválóságainak képviseletével, a közigazgatási testületek képviseletének elvét a vármegyék és városok küldöttjeinek személyében, s végül a társadalmi osztályok és rétegek érdekképviseletének elvét az érdekképviseleti szervezetek küldöttjeinek személyében. Ennek a négy elvnek okos, igazságos és termékeny összehangolása nem könnyű dolog egyetlen törvényhozó testületben, felsőházunk mostani összetételében sikerültnek nem is mondható. E négy elv közül főleg kettőnek megvalósítása körül van súlyos hiányosság: a szellemi elit képviselete és a társadalmi osztályok, rétegek érdekképviselete körül. Egyfelől a valóságos szellemi elitnek - politika, irodalom, képzőművészet, tudomány, technika legkimagaslóbb képviselőinek - kell nagyobb helyet biztosítani a felsőházban, másfelől a nagy dolgozó osztályok, ipari munkásság, parasztság érdekképviseleti küldöttjeinek, ez osztályok száma, súlya, nemzeti jelentősége arányában. A felsőház tagjainak legalább felerészben kellene választott érdekképviseleti küldötteknek lenniük, hogy rajtuk keresztül a társadalom belső összeté462
