Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky 1944. március 19-e miatt csonkán maradt pártprogram tervezete (Kossuth-párt)

ezeknek is a Szent Koronához vialó lazább kapcsolásával keresték a magyar ál­lam és vele a Duna völgye önvédelmének hatásos és elégséges eszközeit; és Észak felé, Lengyelország irányában. A kelet-nyugati irányú önvédelem így egé­szítette ki magát észak-déli irányú szövetségi építő politikával. Nagy korszakaink mindig azok voltak; és csak azok lehetnek, melyek tar­tották, illetőleg tartják magukat e szélesebb, a magyar néprajz határain mindig messze túlterjedő hivatásunkhoz és e nemzetünk egyéniségében és országunk földrajzi helyzetével adott, szervesen fejlődött külpolitikai törvényszerűségek­hez. Az 1867-es kiegyezésre alapozott Osztrák,-Magyar Monarchia magyar poli­tikájának vezető személyiségei, pártjai, irányadó közvéleménye - az óriási több­ségében függetlenségi fölfogású magyaf nép millióit egy elavult, antidemokrati­kus, nyílt választójog révén kívül rekesztve az alkotmányos élet sáncain -, na­gyon is beleélték magukat a kiegyezés• csonka államiságába, sem hitük, sem akaratuk a magyar népi tömegek lelkes odaadása híján s egy elhibázott nemze­tiségi politika következtében erejük sem volt a csonka államiság továbbfejlesz­tésére, az Ausztriával való perszonális uniók kiiküzdésére, az évezredes magyar külpolitikai szempontok pedig - mind a magyar-szerb, mind a magyar-horvát, mind a magyar-lengyel közeledés megmunkálása - belevesztek a monarchia bé­csi irányításának kicsinyességeibe, aztán a német-osztrák-magyar szövetség né­met túlsúlyába. Ez a korszak történelmünknek, sem a belső szabadságra, sem a külső függetlenségre vonatkozó évezredes útmutatásait és törvényszerűségeit nem építette bele eléggé a maga politikájába. Annyit emlegette az osztrák-ma­gyar sorsközösséget s annyira beleélte magát a Deák Ferenc által csak jobb - perszonálunió - híján elfogadott reálunióba Ausztriával, hogy mikor 1918-ban a maga talpára állva kellett volna folytatnia az évezredes önvédelmet nemzeti és állami létéért, a kettős monarchia számára ásott sírba maga is belehanyatlott. Elszokván a független élet zord légkörétől, sem hittel, sem önbizalommal, sem egyéb lelki-testi fölkészültséggel nem győzte a további küzdelmet a lét és nemlét sorsdöntő óráiban. Nemcsak Kossuth Lajosa nem volt, egy nagy vezéri géniusz, hanem Kossuth nagyszerű nemzedéke is hiányzott, sőt a Kossuthot megelőző és őt kitermelt gyönyörű reformkorszak előkészítő' munkálatai is. Főleg pedig hi­ányzott annak a magyar parasztságnak toldimiklösi ereje, mely ott volt Hunyadi János és Mátyás király legnagyobb csatáiban, mely Bocskait, Bethlen Gábort, Rákóczit, Kossuthot olyan önfeláldozóán kövefte, de amely nem volt ott Mo­hácsnál és nem volt az őt megillető helyen 1918 összeomlásának megakadályo­zására és egy új szabadságharc megvívására. . A kisgazdák, földmunkások és polgárok. Kossutb-pártja a visszatérést s a szoros alkalmazkodást sürgeti és munkálja nemzetünk és államunk ezeréves Duna völgyi küldetéséhez, dunai elsőségéhez, de nem az ura­lom, hanem a kötelességteljesítés terén, ezeréves, senkit sem fenyegető, senkit sem támadó, de országunkat a Du­na völgye közepének, Európa szívének, szellemi, politikai, gazdasági, katonai önállóságát, szabad életét mi?i/denkivel szemben, főleg Kelet és Nyugat felé el­szántan védelmező, de szigorúan önvédelmi külpolitikájához, a független állami létünket, küldetésünk betöltését, nemzeti szabad élet­formáinkat főleg Nyugat és Kelet felől fenyegető történelmi erők túlsúlyával szemben pedig az észak-déli irányú, ősien adott kapcsolódás, összefogás hagyo­mányaihoz, északi irányban elsősorban a szomszédos lengyel tetvérnemzettel, dé­457

Next

/
Thumbnails
Contents