Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Szili Ferenc: A cukorgyártás üzemi technológiája és az infrastruktúra a MIR kaposvári cukorgyárában (1894-1944)
is. A termelők igényeit ki is elégítették, de Kaposfüred község elöljáróságának kérését el kellett utasítaniok, mivel a város illetékes vezetői ez ellen tiltakoztak. A kérdés öt év múlva ismét napirendre került, a MIR és a varos közötti tárgyalásokat Czanyó közüzemi igazgató és Novacsek János készítette elő. No- vacsek szerint a várossal való együttműködés különösen előnyös lenne, a költségeket 50-50%-ban meg lehetne osztani és a nyereségből is hasonló arányban részesednének. A tervet Kaposvári György polgármester és az iparügyi miniszter is támogatta. A tervezet szerint 15 kaposvölgyt községet villamosítanának az alábbiak szerint: az első évben Toponárt, Taszárt, Kaposíüredet, Magyaratádot, Magyaregrest, Somogyjádot, Eddát, Gesztit, Somogyaszalót, Szentgáloskért és Mernyét, a második évben pedig Jutát, Osztopánt, Ráksit és Igáit kapcsolnák be az elektromos szolgáltatásba. A községek részéről olyan jelentős igény mutatkozott, hogy feltehetően már az első évben a lakosságnak 35-40%-a bevezetné a villanyt. Novacsek szerint nemcsak a tetemes díjbevétel jelenthetne a gyárnak nyereséget, de ezt a lépést a bérleti szerződés várható meghosszabbítása is indokolttá teszi. Ez esetben pedig a távvezetékeket bővíteni kell, ezt a költséget, valamint a karbantartási kiadásokat is meg lehetne osztani a várossal. A tervezethez a MIR igazgatóság is áldását adta, de az ígéretesnek induló együttműködés mégsem jöhetett létre. A város és a megye üres kasszájából e költségigényes vállalkozást még ilyen kedvező feltételek mellett sem tudta vállalni, de a MIR sem merte azt egyedül magára vállalni. Mint annyi sok reális terv, ez is megbukott, jóllehet Somogy megye a villamosítás terén is fáziskésésben volt. Egyedül Toponár áramellátását tudták biztosítani. A kérdés még az 1940-es évek elején is felvetődött, azonban újabb akadály mutatkozott, ugyanis a minisztérium végül is nem járult hozzá, hogy a részvénytársaság mint vállalkozó résztvegyen a községek villamosításában. Ezek után Novacsek két alternatív megoldást javasolt. El lehetne adni a távvezetéket a városnak, vagy pedig bérbe kellene azt adni. Ö egyébként az előbbi megoldást javasolta. Az alábbiak szerint érvelt: a távvezetéket továbbra is használhatnák, de így megszabadulnának az évenként növekvő karbantartási kiadásoktól. Szerinte a távvezeték eladását az is indokolja, hogy a bérgazdaság időközben terjedelemben megcsappant, így a távvezeték jelenleg túlméretezett. A bérlet felszámolása után pedig csak tényleges értékének a töredékeit kaphatnák érte. A második világháború éveiben e kérdés lekerült ismételten a napirendről, így sem a város, sem pedig a megye nem tudta kihasználni a MIR által felajánlott lehetőségeket. A felszabadulás után súlyos lemaradást kellett pótolni a községek villamosítása terén is. Mégis elmondhatjuk, hogy a MLR által - fél évszázad alatt - létrehozott infrastruktúra oly értéket jelentett, amely nem szolgálta öncélúan csak a vállalatainak az érdekeit, hanem az a város és a megye infrastruktúrájába beépülve, azt sokrétűbbé és gazdagabbá tette. Kaposvár urbanizációs fejlődését pedig kétségkívül meggyorsította. 442
