Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Szili Ferenc: A cukorgyártás üzemi technológiája és az infrastruktúra a MIR kaposvári cukorgyárában (1894-1944)

bonátként kicsapódik és a kálciumszacharát ismét szabad cukorrá és kálcium- karbonáttá bomlik.

Visszatérve a lómenetre, a mésszel kevert cukoroldat az I. szaturációs ál-, lomásra kerül, ahol CO2 gázzal 0,08-0,10% CaO lúgossági fokra szaturálják. A szaturált levet szivattyú nyomja - előmelegítőkön 90-94 °C-ra hevítve - az iszapsajtó állomásra. Az iszapprések teli és üres keretekből állnak, közöttük juta szűrőruha van. A cukorlé a szűrőruhán áthalad, míg az oldhatatlan iszap az üres keretek között marad. Az iszapot a prések tisztításakor billenő kocsikba ürítik és a gyár területén kívüli tárolókba szállítják. Az iszap szárazanyaga kb. 65% CaCOa-ot, 1-2% P20;)-ot, 0,2-0,5% N-t és némi káliumot tartalmaz. A mész- iszap értékes trágya, a mészhiányos talajok javítására alkalmas.

Az iszappréseken átszűrt lé tisztítottnak tekinthető, mivel az idegen anyagok az iszappal együtt lényegében eltávoznak. Azonban - a cukorgyártási szempontból - nemcukor anyagok eltávolítása a létisztításnál nem teljes. Egyes idegen anyagok oldatlan maradnak és a későbbiekben a kristályosodást kedvezőtlenül befolyásolják. A présekről a cukoroldat gravitációs úton Mares rendszerű mechanikai utószűrőkre folyik, hogy a lé letisztulása még teljesebb legyen. A tisztított és szűrt cukorlevet szivattyú nyomja előmelegítőkön keresztül a II. sza- turarörökbe. A kívánt 95-98 pC-ra felmelegedett levet CO2 gáz hozzáadásával 0,02-0,03% CaO alkalitásra szaturálják. A II. iszaturációt ismét mechanikai szűrés követi, majd a III. szaturáció. Ennek kapcsán SO2 gázzal az alkalitást 0,01- 0,02% CaO értékre állítják be. Az alacsony lúgosságúra bevitt oldatott 95 pC-ra hevítve a kifőzőkre viszik, ahol a hőmérséklete 101 °C-ra emelkedik. A kifőzés célja, hogy a lében lévő karbonátok és bikarbónátok a forraláskor kiváljanak. Ez igen fontos, mert egyébként ez a folyamat az elpárologtató állomáson menne végbe és a pároló csöveinek nagyfokú lerakódását idézné elő.

A kifőzés, majd az azt követő mechanikai szűrés után tiszta, aranysárgás színű folyadékot nyerünk, amelyet viszonylag magas víztartalma miatt higiénék nevezünk. Az alacsony szárazanyagtartalmú híglé közvetlenül nem kristályosítható, ezért célszerű előzetesen besűríteni. Erre a feladatra hivatott az elpárló állomás, ahol a besűrítés 4 fokozatban megy végbe.

A híglé előmelegítve az első testbe lép be, majd további három párolón is áthalad, miközben víztartalma egyre csökken. A testek ugyanis gőzzel fűtöttek, amelynek hatására a lé víztartalmának egy része elpárolog, testenként páragőzök képződnek. Csak az első párolóba kell külön gőzt vezetni. A többi test az előzőkben keletkező páragőzökkel fűthető. A párolóállomás első testének fűtésére az erőtelep turbinájának retourgőzét - fáradt gőzt - használják, de pótlásként kevés élesgőzt is adnak. A párolóállomásra a híglé mintegy 15 Bx fokon érkezik és az állomást 62-65 Bx fokon mint sűrűié hagyja el.

A fentiekből kitűnik, hogy az egyébként energiaigényes cukorgyártáson belül az elpárlóállomás energiagazdaságosan üzemel. Hisz a léből a bevezetett gőz többszöröse távozik el páragőz alakjában. A párolóállomásról kilépő sűrűlevet - amennyiben az alkalitása indokolja - SO2 gázzal a megfelelő lúgosságúra szaturálják, majd zárt szűrőkön átvezetve a sűrűlé-tartályba szivattyúzzák.

Az elsőtermék cukrot sűrűiéből készítik, gőzzel fűtött vákuumokban. A főzőkészülékbe behúzott levet légritkított tér létesítése mellett tovább kell sűríteni, főzni. Az oldatban lévő cukor egy része először finom apró kristályokban kiválik. A kristályok a főzés további folyamata alatt nagyobb kristályokká nő435