Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Bősze Sándor: Somogy megye egyesületei a dualizmus korszakában

hát az egyesületek a törvény adta keretek között anyagi eszközeikkel önállóan gazdálkodtak.

A társulatok tevékenységéhez kapcsolódik azoknak földrajzi elhelyezkedése, ugyanis csak megszabott közigazgatási területen működhették és ennek határát nem léphették túl. Ha más településen igényelték, akkor viszont a munkás- és politikai egyleteken kívül, fiókegyesületeket hozhattak létre. Szervezési lehetőségüket azonban az I9I2:LXIII. te. 9. §-a erősen korlátozta.

Az egyesületek kritériumait - számbavételük után - így határozhatjuk meg: Az egyesület természetes és jogi személyek által a hatóságilag engedélyezett és ellenőrzött alapszabályban megfogalmazott gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális, tudományos, szakmai és egyéb közös célok megvalósítása érdekében létrehozott - önkormányzattal, meghatározott szervezeti felépítéssel és önálló gazdálkodás jogával rendelkező társaság, melynek tagjai megszabott tagdíjat fizetnek. Az egyesület kifejezetten gazdasági f- termelői tevékenységet nem folytat, valamint - általában - elsősorban nem politikai célokat kíván megoldani. Hatósági jogkört nem gyakorol. Az alapszabályokban lefektetett célokhoz viszonyított közös érdekeket az egyesületen kívülállókkal szemben, mint érdekvédelmi szerv is képviseli. Adott helyzetben közvetítő szerepet tölt be a kormányzat vagy a politikai pártok és a helyi törekvések között. Az 'egyesületi tagok jogai, a fizetett tagdíj mértékétől függően nem egyformák. Az egyesület az alapszabályokban meghatározott közigazgatási területen működhet, de - néhány kivételt nem számítva - fiókegyesületet hozhat létre.

Somogy megye egyesületi kataszterét felhasználva alakíthatók ki az egyletek típusai, melyek azonban vitákra is adhatnak alkalmat. Állandó kiindulási pontot keresve, az alapszabályokban megfogalmazott célokat vehetjük figyelembe. Nehezíti a tipizálást, hogy a kitűzött céloktól eltérő tevékenységet is folytattak, sőt gyakran ez volt az elsődleges, mint egyebek között az olvasókörök vagy a szakegyletek esetében. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy pl. az 1900-as években megszaporodtak a függetlenségi olvasókörök vagy 1894 után a katolikus körök. Túlzás nélkül állítható, hogy egyértelmű egyesülettípusokat nem lehet kialakítani, hanem csak megközelítőiket. Csak az egyesület neve alapján nem lehet besorolni őket valamelyik kategóriába, mert pl. egy kaszinót a társadalmi- társasági típusba tennénk, de az alapszabályt elolvasva kiderül, hogy sima olvasókörről van szó. Van olyan eset is, amikor az elnevezés is elég a tipizáláshoz: pl. az 1891-ben alakult Balatonkeresztúri Tűzoltóegylet.

Korábban is, más-más szempontok szerint osztályozták az egyesületeket. 1852. november 26-i császári pátens vaspálya és gőzhajózási társulásokról, gyarmatosítással foglalkozók, hiteliutézetek, eszmei célú, tudományos, a művészeteket, mezőgazdászatot, kereskedelmet, ipart előmozdító egyleteket nevezett meg. Az 1508/1875. BM sz. körrendelet öt csoportot alakított ki: politikai, humanisztikus, nyerészkedési, közművelődési, valamint gazdászati.24 Az Országos m. kir. Statisztikai Hivatal 1878-ban elkészített országos egyesületi statisztikájához 16 csoportot állított össze: önsegélyező-, jótékonysági-, nevelő-, társas-, gyakorló- és iparegyletek, ipartársulatok, szövetkezetek, fogyasztási egyletek, gazdasági egyesületek, vízszabályozó társulatok, tűzoltóegyletek, tudományos és művészeti társulatok, vallásos célú- és vegyes egyletek. A tanácsi levéltárak fondjegyzékei: politikai-, kulturális és népművelő-, szakmai és gazdasági jellegű-, valamint egyéb egyesületek típusaiba gyűjtik az őrizetükben lévő iratokat. A tízkötetes Magyar406