Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
lanus noster címmel illette. Ezt láttuk 1250-ben és 1564-ben, amikor a király, illetőleg a királyné hívta a kegyurasága alá tartozó segesdi plébániaegyház plébánosát a saját káplánjaként. A segesdi királyi kápolnának - a többi királyi kegyúri egyházhoz hasonlóan - a XIII. században kiváltságolt joghatósági helyzete volt. Ez a kiváltságok jogviszony - az ún. személyi és anyagi vonatkozású - passzív exempfioból állt. Vagyis az egyházi felügyelet jogát itt sem a püspök, hanem az esztergomi érsek gyakorolta. Tehát a segesdi lelkészek „behelyezése” - királyi present átlóval - az érseki institutio mellett ment végbe. Ez az anyagiak tekintetében - a megyéspüspök joghatóságától - elkülönült javadalmazást is biztosított. Viszont a hívek „lelkigondozása terén” (in spiritualibus) megmaradt a megyéspüspök joghatósága. Végső soron tehát a király, a királyné kegyurasága alá tartozó egyházak lelkészei, köztük a segesdi is, nem a püspök, hanem az esztergomi érsek Zsinatán vett részt. Ugyanakkor a tizedeket sem a püspöknek fizették. A veszprémi püspök - éppen a kápolnák lelki ügyeiben való fennhatósága ürügyén - a XIII. századtól a XVI. századig bezárólag - minden téren - vissza, vagyis saját főhatósága alá akarta helyezni ezeket a kiváltságolt egyházakat. Ez tűnt ki - a segesdi egyházzal kapcsolatos 1216-os perből is! További ellentmondást okozott az is, hogy IV. Béla 1269-ben ezeket az egyházakat (ha ideiglenesen is!), de kiveszi az érsek joghatósága alól és a püspök alá helyezi őket. 1296-ban az őrsi, a sasadi, a csíki, a keszi, a szentjakabi és a fehéregyházi tizedper során - az említett királyi egyházak plébánosai viszont bemutatták a veszprémi püspök kiküldötteinek - a kiváltságaikat felsoroló - okleveleket. Így a per a kiváltságolt egyházak plébánosainak győzelmével végződött. 1298-ban folyt az ún. kispesti tizedper is, amely - az érsek, a király és a királyné segédletével - ugyancsak a királyi egyház kiváltságainak a megőrzésével zárult le. A XIII. század második felétől a királyi udvar - a korábban, így az 1269- ben eladományozott - kápolnák visszaszerzését támogatta. Vagyis végső soron, mint a Csepel-szigeti, vagy a segesdi és a leveldi egyházaknál a papságot - a püspökkel szembeni - nyílt ellenállásra késztette.193 Ezek a perek természetesen igen gyakran kiújultak. így az ún. sasadi nagy tizedper, amely gyakorlatilag 1319-1400 között folyt. Ebben legalábbis 1319-1340 között a segesdi egyház, illetőleg a plébános is szerepelt. Az 1540-es évektől - nyilván a királyné hatására - a királyné káplánját, vagyis a segesdi plébános egyházát kivették a veszprémi püspök joghatósága alól. (A veszprémi püspök ugyanakkor a királyné kancellárja, s egyben koronázója is volt!) Viszont az ún. sasadi tizedperhez tartozó egyházak is megnyerték a „százéves” pert. 1391-től őket az esztergomi káptalan főhatósága alá helyezték.194 Az esztergomi káptalannak 1397-ben tartott visitatioja szerint - az érseki joghatóság alatt álló - exemptus egyházak között Segesd, valamint a hozzá tartozó Aranyas, de Nagh Komár, Galambok, Apczya Vásárhely . .. Leweld, Pápa .. . természetesen Buda* Pest, Visegrádi Pathak (Sáros), Lamperzaza, Wyhel. . . (vagyis ahol általában királyi, királynéi udvarházak voltak!) szerepel. 1449-ben, majd 1464-ben már - pápai megerősítéssel - sorolják fel ezeket az exemptus egyházakat, plébániákat.195 A pápa ez időre már - az ún. lelki gondozás terén meglévő - püspöki joghatóság alól is kiveszi a király, a királyné régi kápolnáit, egyházait. Ezért értjük meg azt is, hogy 1495-ben a segesdi plébános - több társával együtt - miért nem jelenik meg a Veszprémben tartott püspöki zsinaton. Hiszen őt és „társait” is az 38
