Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

Kanász tanyázás; putrik; kutak; lakodalom; erdei pásztorok étkezése;

madárszedés; ivás

Adatközlő: Tóth Mihály 47 éves volt kanász, felsősegesdi juhász (Lászlómajor). Gyűjtés ideje: 1957. XII. 16., 17., /9., 20., 21. Néprajzi gyűjtőnapló, kéziratszám: 7611957.

Adatok a Kaszó vidéki erdei pásztorkodásra

Pogányszentpéter, Csurgó, Somogyszob és Iharosberény környékén minden községnek volt erdeje. Tölös erdők voltak a dombokon. A lapon pedig gyertyános erdők. A laposokat ereknek nevezték, ősi vízfolyások voltak ezek. Az erdőkben voltak víztartó lapok. Ezek mindig a völgyrészen voltak limbuso- sak és pocsolyásak. A lapokban a disznó csak túrni járt és förödni. Az" erekbe a nap sohasem sütött be. Sűrű gyertyán és bükk benövése volt. Leginkább, ahol a víz nem állt, ott moha és gomba nőtt. Júniusig az erek szélesen tartották a vizet. Mocsarak voltak, de júniustól kezdve a víz beszivárgott az erek medrébe.

A malacos disznók bejártak ide békázni, kukac ózni, azért, mert a malacos disznóknak a bele ég a szoptatás miatt. Az erdei huszárbékát, mert nagyot ugrik, nem fogta meg az anyagöbe, de a kecskebékát a vízben elfogta és csak úgy rastogott, úgy ették. A nevendék südő nem eszi meg a békát.

Téli időszakban, amikor az ereket és a mocsarakat elborította a levél, akkor odabújtak a kígyók is. A malacos disznó ezeket is fölkutatta és ette. Nyáron pedig, ha találtak, a kisnyulakat is megették, ősszel rozsférgeztek. A rozsféreg kukac, amelyik a vargánya gombába tenyészik. A gomba összeesése után tenyészett benne. Erre az összeesett gombára telepedett rá a leveles és ezt ette a disznó. Még a malacok hitványa is.

Május utoljában, június elejében kezdődik és virul egész nyáron a disznó galambica. Kékhátú. Ezen úgy szalad a disznó, mint a makkon. Ahol sok a ga- lambica, ott nehezen őriz a kanász, mert szétszalad a fóka.

Télen a dombokon a pápráng gyökérrel dolgozik. Azt eszi. A pápráng gyökeret úgy kell kitúrni, mert mélyen van, 60-70 cm-re a földben. Az erősebb disznó bontja ki. A süldő csak úgy lop tőlük. Kétféle pápráng van: fekete pápráng és a cukor pápráng. A cukor páprángot eszik. Ennek hasonló a gyökere a csicsókáéhoz.

Télen volt a bükk-makk és a gyertyánmakk a legelőben, mert ez maradt csak télire, hiszen ősszel fölette már a tölgymakkot a fóka. A bükkmakkot, ha sokat evett, azt ki is hányja a disznó. Amikor bőviben van a tölgymakk, akkor a bükk- és gyertyánmakkal a disznó rostéi vesződni. Azért marad azután őszről télire.

A dombokon, ha szelíd füvet talál nyári időben, akkor a disznó legelni is szokott.

Az én gyerekkoromban is tartottak rédegen disznót. Például a Lajos-ma- jori Fehértói cserben. (Iharosberényhez van legközelebb ez a terület.) Egy kétéves ártányfóka volt ez. A rédeg tartás úgynevezett kanásztanyázás volt. (III. lap.)

Tanyáknak neveztük az olyan helyeket, ahol putri vagy gunyhó és egy állás van. A tanyát széltől védett dombra állították, ahol sok a gelegonya. Ki384