Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
nya a tetőn volt. A kút alatta a lapon. Télen a fókát kihajtáskor mindjárt itatták és este, amikor jött be a szállásra, akkor is. Behajtáskor a tanyán kapott a disznó csöves kukoricát is. Télen erős időben, 20 fokos hidegben reggel indulás előtt is és este itatás után is kapott kukoricát a disznó. Az uradalom által makkra vert és makkon hizlalt disznó mind eladásra való volt. Ezt a falkát március végén, április elején Győrbe vitték. A taszári állomáson, illetve régebben a batéin rakták be. A kanászbalta a makkon való őrzéshez volt szükséges. Tehát fegyvere volt a kanásznak. Ugyanakkor vékony fa repegetésére is használta. Az igazi kanászbalta olyan anyagból volt, hogy azzal apám fogadásból akármelyik kocsikerék singjét levágta a kerékről egy ütésre. A sok verekedéshez is kellett a balta. Volt is bajuk a hatósággal. Apám hátát láttam, olyan volt, mint amelyik fának a törzse ki van barkócázva. Az ütésveréstől volt olyan. Volt apámnak egy kanász barátja, Sótonyi József. Igazi ka- násztüke volt (fia Taszáron szolgált). Annak olyan volt a teste, mint a virics. Csupa forradás a pálcától, amit a pandúroktól kapott. A mi határunkból a pandúrok altkor a kanászokat az igáit főbíróságra vitték. Itt úgy vallatták őket, hogy föl és alá sétáltatták a gangon, miközben a pandúr rájuk húzott, de olyat, hogy a nadrág és bőr is szakadt. Ez a Sótonyi 18 éves korában olyan volt, hogy amikor a pandúr rávágott, visszafordult és odaköpött a pandúr csizmájára. Mindezt ő mesélte, vagy róla mesélték. Egyszer 20 éves korában vitt egy csapat szerzett (lopott) disznót Baténak. Amikor ráhajtott a bivalyhídra, amely igen hosz- szú volt és a Kapos limbusán át vitt, akkor elöl is fölkelt, meg hátul is egy pandúr. Akkor újra belekerült a kutyakézbe. Megin csak eldolmányozták kegyetlenül. A disznófóka persze visszaszállt a tulajdonosához. 1880 táján mesélte ezeket. Tehát amikor ezek történtek, 1830 év lehetett, mert volt ő is 78 éves. Morovics György kanászgyerek az én időmben Taszáron olyan volt, hogy magát már gyerekkorába a vallatásra szoktatta. Ügy csinálta, hogy kint a legelőn a körme alá tüskét szúrt. Gelegonyatüskét, és azt kérdezte fennhangon: - tetted-e ezt? Ö maga válaszolt rá, hogy nem. Addig szúrta beljebb és kérdezgette, amíg végül is csak fölugrott és jajgatva elszaladt. így gyakorolta magát a vallatásra. Ez is kanásztőke volt, ez 1890 táján történt. Abban az időben szokás volt az, hogy a fiatal kanászfickók összeszede- lőztek és lementek a Drávához. Ott a túlsó parton a rác parasztok, nem kanászok, őrizgették a falkáikat. Amíg beszélgettek, ezek a fickók ladikon átmentek, kiszakítottak egy csoport rácdisznót, nekihajtották a Drávának és utánuk menve a csónakkal, verték át őket Somogyba, Baranyába. Itt az erdőbe vitték és hajtották észak felé. Ezeket a disznókat útközben értékesítették a Balaton felé. Általában a lopott disznó hajtásának iránya a Balaton felé volt. Az ilyen szerzett fóka nappal az erdőben pihent és éjjel ment. A jó disznót a hentes vette meg. Ez aztán mindjárt el is törölte a világ színéről. Az ilyen a bújtátok jövö- delme volt. Nem sok hasznuk volt, mert ezek amit máma kerestek, már tegnap elitták az árát. Ilyen bujtárok ütötték agyon a fajszi Kund uraságot is. A makkon hízott disznónak a zsírja híg és sárgás színű. Nem alszik meg, szaga nincsen, az étkezéshez éppen olyan jó, mint a kukoricán hízlak disznónak a zsírja. A kanász disznótartása. A községi kanász annyi disznót tartott, amennyit élelmezni tudott. Az uradalmi kanász Taszáron két göbét tarthatott növendékeivel együtt a kijárás fókában. A makkoltatásnál, tanyán már nem tarthatott disz352 1
