Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
tegét, amely népek (populi-k) elnevezése jelezte ezt az átmeneti állapotot. Szűcs Jenő jellemezte jól ezt a formát.135 Vágyás IV. Béla 1257-1267 táján - a maga uradalmi reformjaival - megteremtett újfajta paraszti status libertatis fogalmát nem teoretizálta, hanem alattvalóit egyszerűen „népeinek”, azaz populi-k-nak nevezte. A népekkel kapcsolatos földesúri terhek szerkezete Somogybán, Segesd vidékén, de országosan is rokon. Itt is egységesen pénzcenzust szedtek. (A királyi népektől 2 podus összeggel többet.) A populi-k fizették az ünnepi terményadót, valamint a „megszállás” címén kivetett szolgáltatásokra is jelentős mértékben igényt tartott a király, illetőleg a királyné. Létrehozva ezzel az ún. jobbágyi állapot kezdetleges előképét, amelyhez természetesen a szabad költözési jog nem tartozott hozzá. így szerepeltek a segesdi uradalmi alattvalók - a hospes és a condicionarius „statusa” között, mint népek, azaz populi-k is. IV. Bélának - az általa már létrehozott - ún. turóci és liptói megadott „szabadság” mintája150 volt a jellemző a dél-dunántúli segesdi uradalmára. Innen veszik a mintaképet a szomszédos világi és egyházi földesurak, többek között a tihanyi apát is. Aki a gamási népeinek jogállapotát 1264-67 között, úgy rendezi - Szűcs Jenő szerint -, hogy „a mintát az apát minden belső valószínűség szerint kegyurától, IV. Béla királytól kölcsönözte, noha bizonyára nem Zólyomból, hanem - a zólyomi minta alapján megszervezett - a szomszédos Somogy megyei segesdi uradalomból.. .”la7 A különböző királyi, királynéi jogállapotú uradalmi emberek további helyzetét még csak bonyolították — az általuk történő — különböző, később egyre nagyobb arányokat öltő birtokadományozások. A segesdi királynéi comitatus-ból már a XIII. század közepétől (amikortól nyomon követhető!) adományoztak el birtokokat. 1268-ban a Csák nembeli Péter fia Mihálynak - egy gyöngyökkel, drágakövekkel díszített szép keresztért - a királyné beleegyezésével, IV. Béla Erdőcsokonyát és a Nyim helységhez tartozó 8 ekealja földet, illetőleg kisebb részbirtokot adott.1'’8 A veszprémi székes- egyház 1276-os nagy égése után, a királynék sorra adományozzák el a boradók káali, illetőleg herényi földjeit. 1276-ban a káli, majd 1280-ban a nagyberényi földek kerültek a veszprémi egyház tulajdonába. 1279-ben a choba-i boradók, conditionariusok földje jutott a veszprémi káptalan kezébe. Erzsébet királynő, Kun László anyja, 1281-ben eladományozza Kálmáncsehit Panyit fia Jakab mesternek. (Miután 1276-ban visszavette Panyittól az előzőleg történt adományt!) 1284-ben pedig Tivadar szebeni prépost udvari notarius kapta Dencset és Stu- pánt (Osztopánt). 1295-ben Mihály fia László ispánnak is jutott a királynéi praediumhoz tartozó Szob falu.139 III. Endre király Panyit fia Jakabnak Dobsza és Csehi (Kálmáncsehi) birtokokon állít ki új adományt.160 Tehát a királynéi népek a XIII. század második felében a tulajdonos propriusai maradtak. Bármikor elvehették, eladományozhatták akár földjüket, akár személyüket (annak ellenére, hogy néha libertas-t is kaptak).101 A királyné népei számára továbbra is két lehetőség maradt: a végleges, az aurea libertas megszerzése, vagy a robotok megszűnése utáni proprius-i függésben való maradás volt. Hiszen már a tatárjárás előtt - a százas szervezetű - várföldek javarészt megszűntek. IV. Béla - már említett - „kondicionális reformja” hozta be a falunagy szabadon történő választását, például a régi várfalvakban.162 Ez időben már ötféle üzemi típuson gazdálkodtak a királyi, királynéi birtok népei: a földesúri ekével és szolgamunkaerővel működő „prediális” gazdaságtól kezdve 33
