Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

Nagykanizsát július 12-én egy 150 főből álló századnyi honvéd, 11 fc huszár és 2 db ágyú (1 db egyfontos és 1 db félfontos) védte. Albanich városbíró, az Iharosberényben gyülekező nemzetőrség parancsnokát, Kis János őrnagyot könyörögve kérte a rögtöni segítségnyújtásért.*'

Csertán Sándor Zala megyei kormánybiztos július 12-én Nagykanizsáról Kaan Vilmos kanizsai lakost küldte No.szlopyhoz segítségért. Az ellenség már másfél órára közelítette meg Kanizsát, a város falainál Csertán az összevont zalai erővel próbálta megállítani. Ehhez azonnal kérte Noszlopy segítségét, méghozzá „a veszedelem nagyságához képest, mind azon segédeszközöket, melyek rendelkezése alatt állanak, nem az én, vagy nem a mi, hanem a közös haza érdekében a lehető legrövidebb idő alatt Kanizsa város környékére kiszolgálni és kiállítani.”31

Miközben a Zalába betört ellenség Nyugatról Somogyot fenyegette, Noszlopy a rendelkezésére álló erővel Pécs felszabadításának az előkészületeiben vett részt. Bajáról július 8-i levelében Majthényi József Baranya megyei kormánybiztos a három nap múlva esedékes Pécs városát felszabadító katonai akcióhoz kérte Noszlopy segítségét. A Kohlmann ezredes által intézendő támadó erő egyik egységét képeznék a somogyi honvédek. A terv szerint a somogyi nemzetőrök „... folyó hó 11-én reggeli 2 órakor Rácz-várost megszállják, a netán ott találandó előőrsöket elfogván és lassanként Pécs felé húzódva 3 órakor a pécsi nyugati vámháznál megjelenjenek ...” Majd a „220 szuronyospuskával ellátott honvédek, 80 vadász és 120 megyei foglár ugyan folyó hó 11-én reggeli 2 órakor a kökényi csárdánál (pontban) megjelenjenek, ahol Kohlmann ezredes seregével csatlakozván, tőle a további parancsot nyerendik” - közölte Noszlopyhoz írt levelében Majthényi kormánybiztos.:ű

Sajnos Noszlopy a levelet másnap, 9-én este 22-22 óra között kapta meg és ezen rövid idő alatt képtelen volt a teljes erejét összpontosítani. A kérésnek eleget tett és a Szigetváron állomásozó erőkkel megjelent Pécs alatti Rácvárosnál. A megbeszélt — a Majthényi által közölt időben és helyen sem Csapó, sem Kahlmann ezredesek nem jelentek meg. Az ellenség ötszörös túlerejétől fenyegetett és egyedül lévő Noszlopy ezért kénytelen Szigetvárra visszavonulni.33

Július 13-án este Szigetváron értesült Noszlopy a császáriak Zalába való betöréséről. „Rögtön kiadtam a rendeletet, mely szerint az egész szigeti erő ma délután kiindult én pedig ma éjszaka az itteni erővel fogok megindulni Atádra avégett, hogy onnan cl az egész erővel Zala felé tartva s népfelkelést indítva a Zala megyei erővel egyesülve állhassak elejbe a rabló csordának. - Erőm összesen 800 főből áll, ebből 250 honvéd és 90 vadász szuronyos - 81

megyei foglár dupla fegyverrel van ellátva, a többi dsidéval, ezeken felül vagy 40 huszárom is, készen van négy 1 fontos ágyúm” - írta Csertán zalai kormány- biztosnak. A továbbiakban arra kérte a zalai kormánybiztost, hogy legyen „. . . minden összeszedhető erejével Kanizsán vagy ha már ez amit nem gondolnék, elfoglalva volna B erényből folyó hó 14-én estefelé vagy 15-én reggel korán bevárni, s velem csatlakozni.”34

Noszlopy másnap értesült a Kanizsa körüli népfelkelés eloszlásáról. Addig azt hitte, hogy a zalaiak is mindent megtesznek szülőföldjükért, és egy ottani népfelkeléssel egyesülve, elkergetik a megszállókat. Szemere Bertalan miniszterelnöknek július 13-án írt jelentésében még a zalai felszabadító akcióról, annak biztos sikeréről írt. A közeledő ellenség 1600 főnyi gyalogos és 260 lo31:6