Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
mennyel védték, most már azonban kevésnek érzik erejüket. Ezért kérte Nosz- lopyt .. ha rendezte nemzetőreit és azokat i vagy ifz század honvéddel erősítve Kanizsára, vagy legalább sánczba küldené, hogy ez által népürtk bátorsága fellelkesíttetnék.” Levelében a továbbiakban Csertán a kilenc 3/4 fontos ágyúhoz tüzéreket, valamint puskaport és töltényeket kért.30 Meg vagyok győződve, hogy Zala eleste Somogy elestét vonja maga után” - fejezte be levelét Noszlopyhoz Csertán. Másnap, július 3-án Noszlopy válaszlevelében tudatta Csertánnal, hogy néhány nap alatt befejezi zászlóaljának a szervezését. Akkor éppen a tiszteket nevezte ki. - „Ha tehát a már felszerelt Soo honvédem rendezve leend, igen is pár nap múlva küldendek Kanizsa alá honvédeket, habár mi somogyiak oly szer érte s étien helyzetben vagyunk, hogy nem csak Zala eleste, de a szigeti po- istio elvesztése is - ahol áll jelenleg erőm nagy része a Pécsről minden nap áttörni akaró császáriak miatt veszélyeztetünk, valamint Zala is veszélyeztetnek kétszeresen ha Sziget felől benyomulhatriának a császáriak.” Noszlopynak ekkor 800 honvédje, 150 főnyi vadásza, egy század felszerelt buszárja volt és 2000 főnyi mozgó nemzetőrrel számolt még. „Ezek aztán védseregbeli szolgálatot, harcra állni tartozván, a többi nemzetőrség helybeli, a szükség esetén népfelkelési szolgálatot tenni tartozik. - Ezen majd közel 3500- ra menő erővel a legrosszabb esetben a Bakonyban szép szolgálatot tehetek. - Tüzéreim Szigetben vágynak s ha egy is nélkülözhető leszen elfogom küldeni. Fékezte csapata erejét, hogy lőszerhiányban szenvedett. Komáromból 10 ezer töltényt kapott és mintegy 30 ezret várt még Pestről, de erre zászlóaljának nagy szüksége volt.21 Csertán július 4-én Noszlopytól ismételten tüzéreket és pár töltényt kért, mivel a „Mura partján őrködő seregeink a legnagyobb veszélynek vannak kitéve.”11 Válaszként július 7-én Noszlopy 3000 puskatöltényt Letenyé- re küldött.23 Noszlopy június végén a miniszterelnökhöz írt levelében engedélyt kért egy új honvédzászlóalj felállítására, amihez a hadügyminisztérium június 29-én hozzájárult és azt a 127. honvéd zászlóalj néven engedélyezte. Parancsnokának Hertelendy János 46. honvéd zászlóalj beli századost, Noszlopy előterjesztésére ki is nevezte.24 A Dél-dunántúli népfelkelés összehangolt vezetésére Szemere már június 21-én, az akkor még beteg Csapó Vilmos (1798-1879) ezredest, az ozorai győzelem fő részesét nevezte ki, aki a hadvezérekkel, az hadügyminisztériummal, valamint Tolna, Baranya és Somogy megyékkel „összehangzólag intézi a néperőt.” Feladata volt a nemzetőrség megfelelő felhasználása és a megyei nemzetőrparancsnokok irányítása. Intézkedéseit az illető kormánybiztosok, törvény- hatósági elnökök és bizottmányok voltak kötelesek végrehajtani.25 Csapó azonban csak június végén tudta elfoglalni parancsnoki tisztét. Közben Légrád irányából Örtilosba július 3-4-én mintegy 2000 gyalogos császári katona tört be, ahol rövid ideig fosztogattak és gyújtogattak.26 A császáriak július eleji portyázó próbálkozását rövidesen - tíz nap elteltével - követte a főerő támadása. Július 12-én Nugent táborszernagy Kneze- vich ezredest Letenyéről Nagykanizsa-Somogy irányába küldte. Becsehely és Pola községeknél azonban nemzetőrök fogadták az előrenyomulókat, ezért Kne- zevich mindkét falut felgyújtotta.28 Közben Légrádról Zeisberg dandára mintegy 4000 katona Zala megyébe, Szerdahely felé nyomult.29 3D
