Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)

Ha megpróbáljuk az első említéseket nyomon követni, akkor mindenképpen a Kapos menti királynéi birtokok tömbje látszik az egyik legkorábbinak: Márcadó (1234-1270), Fonó (1250), a Kecel-Kenese (Kenőse, 1268), Bösö (Büs- sü, 1275-1289), Bélcz (Magyaratád mellett, 1345). Azután az ÉK-i részen Kül- ső-Somogyban Berény (Nagyberény, 1264), Nyim (1268), Choba (Tab mellett, 1279), Bábony, Gaan (Gány, 1302) alkotta a másik tömböt. Talán ehhez sorolható a másik szőlőtermelő vidék, Kőröshegy váruradalma is. Míg Somogyvár környékén Osztopán (Ztupán, 1284), Kölked (1272-1289) volt a harmadik királynéi birtokegység. A negyedik, a Ny-i Zalába, illetőleg Nagykanizsa környékére eső területek: Dénes (Fazekas, 1284), Csákány (1389), valamint a környékén lévő két Pat, a hospites nostri (regis) de villa Beryn-t (1264) ma Iharosbe- rény, amelyet általában összecserélnek a Siófok környékén fekvő Nagyberénnycl, ahol ugyancsak hospesek, a királynői népek éltek.1’1 Az ötödik - a közvetlenül a Dráva mellé eső - Barcs környéki tömb: Barcs (Barch, 1389), Bölcső (Bevrche, 1389), Aranyos (1268, civitas reginalis Aranyas, 1327). Hatodik, a tőle északabbra lévő Kálmáncsa (Kalamon Chehy, 1280), valamint Csokonya (Erdő, 1268), Vi- sonta (ma Csokonya, 1359), végül a mai Baranya megyébe eső Szigetvár környéki két Dobsza (1277). A hetedik tömbnek vehető a közvetlenül Segesd szomszédságába tartozó, Nagyatádtól D-re és DK-re lévő Gesztenye (1241 táján) és a két Lábod (1241 táján), valamint Atád (Nagy, 1382), Ötvös (1389), Szabás (1395), Bolhás (1366, 1389) és Szob (1295).

A végére hagytam külön a mai Veszprém, az egykori Zalába eső Kál- völgyi királynéi boradó falvakat, vagyis azt a nyolc települést, amely már csupán 1276 táján, az eladományozásukkor szerepelt. Mint ahogy szándékosan nem soroltam fel - azt a biztosan Segesdhez tartozó, Dél-Somogyban lévő, államalapítás után (X-XII. században) nyolc-tíz településre tehető szolgáltató faluláncolatot sem.lj2

A fenti felsorolásból nagy valószínűséggel több (az oklevelekben nem szereplő, vagy amelynek már kellő biztonsággal nem deríthető ki a segesdi is- pánsághoz való egykori tartozása!) település hiányzik.1''1 Ha Scgesdet, valamint a mellette kialakult Udvamok nevű falut is számítjuk, akkor a XIII. században egy 40 településen élő, különböző szolgáltatásokat végző, különböző „állapotú”: szolga, condicionarius (félszolga) és nemes jobbágy (szabad), valamint hospesek éltek. Ha a X-XII. századra, vagyis a királyi-királynéi magánbirtok eladomá- nyozása előtti időkbe visszavetítjük ezt a számot, és hozzáadjuk a különböző szolgáltatótelepüléseket is (amelyek a XIII. századra már nem szerepeltek) király-királynéi kézben, a korai királyi vagy hercegi segesdi magánuradalom-fél- száznál is több - vagyis igen tekintélyes településláncolatból állt. A királynéi segesdi comitatus, uradalom kialakulása idejére - a különböző adományozások miatt - birtokainak a zömét elveszítette. Érdemes tehát követni ezt a XIII- XIV. századi, majd a végleges XV. századi széthullási folyamatot.

j. A segesdi kirlynéi uradalmi szervezet felbomlása (XIII-XV. század)

Mielőtt a segesdi uradalmi szervezet bomlásának folyamatára részletesen kitérnénk meg kell vizsgálni a possessio Segesd-del (1394),loí illetőleg a segesdi uradalom több településével kapcsolatban feltűnő ún. populi, vagyis a királyi, királynéi birtokok - a szabadok és szolgák között - elhelyezkedő társadalmi ré-