Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

Zala megye keleti részének ellenségtőli megtisztításához Noszlopy nagyban hozzájárult, mivel május 19-től a frissen felszerelt egységei Iharosberényből Nagykanizsa irányába megindultak. Május 22-én a Nagykanizsán állomásozó császáriak már Letenyére vonultak vissza és onnan is mintegy 500 horvát katona átkelt a Murán, jelentette Tóth Lajos nagykanizsai városi főjegyző. Noszlo- pyt elsőként a zalaiak, közöttük is a közel eső nagykanizsai polgárok ismerték el és kérték segítségét. Május 23-án a kanizsai városbíró az ellenségtől hátrahagyott 14 láda felszerelést Noszlopy parancsára azért nem szállította el Iharosba, mert félt még az ellenség visszatérésétől. A kanizsai bíró „mégis a haza eránti kötelességét teljesítve hadnagy úrral akép értekezett, hogy mentői előbb Somogyból szekérrel jöjjenek és az itt hagyottak azokon szállhassanak el.” Másnap ez is megtörtént. Zalának ekkor még forradalmi vezetője nem volt! ’’Zala megyének mind eddig (május 24) kormánybiztosa nincs, a megye al Ispánjától semmi rendeletet nem kaptunk az eránt, hogy Zala megyéből egyik helyről a másikra kereskedő cikkeket szállítani nem szabad!” A katonai szállító pedig a megszállóknak továbbra is heteken át élelmiszereket szállított. Most, május végén - felháborodva írja Noszlopynak a kanizsai városbíró, a somogyi nemzetőrök anélkül, hogy vele tudatták volna és Noszlopytól „rendeletek lenne, Kanizsától Letenyére szállított néhány kocsikat lefoglaltak és azokat nemcsak magukkal elhajtották, hanem egy pár kanizsai kereskedőt meghurcoltak, boltjából kivonták, agyonütéssel és szúrással fenyegették, egy szóval nem a legkíméletesebben bántak vele.” A városbírót is megfenyegették a somogyiak, hogy magukkal viszik, mivel az a „megbízólevelüket” követelte. Továbbá azt kérte Noszlopytól, hogy á „Somogyi nemzetőrök Kanizsán teendőikről világos utasítással látassanak el és ha az adott utasítások felől bármit tenni akarnak, addig még magyar térparancsnokság nem lesz a kanizsai elöljárósággal közöljék . .

A kanizsaiak óvatosságát és félelmét Noszlopy katonáitól a kinevezett zalai kormánybiztos, Csertán Sándor megérkezése eloszlatta. Amit a kanizsai polgárok nem, vagy kevésbé ismertek fel, azt Csertán május 26-án Nagykanizsáról keltezett levelében Noszlopynak a következőképpen nyugtázta: „Minthogy pedig Zalának ügye Somoggyal szoros összeköttetésben van, és netalán betörő rabló csoportok merényletét egyesült erővel fékezni legsikeresebben lehetne, kötelességemnek tartom reúdeletimet akép intézni, hogy azok ön működéseivel teljes összefüggésben állanak. Annál fogva tisztelettel fehívom kormánybiztos urat, hogy eddig tett intézkedéseiről, úgy arról is mit kíván és vél teendőnek Kanizsa és Letertye vidékén Zala megye részéről, engem tudósítani mélt őzt ássák.”®

A kapcsolatfelvételt Csertánnal, Noszlopy a hadműveleti tevékenységének dél-dunántúli eredményeinek a beszámolójával kezdte. Az írásos fogalmazvány szövege számunkra fennmaradt. A keltezés azonban ismeretlen, feltehetően 1849 május utolján íródott. Beszámolt arról, hogy a környező megyékbe küldött hirdetményektől népfelkelést várt, „fájdalom azonban, hogy szavaim - hihető, mivel a népnek vezére nem volt - visszhangra nem találtak!”

Amikor a császáriak Somogyba délről betörtek május 24-én, ellenük Noszlopy Barcson győztes csatát vívott. Zalát felszabadítani kevés katonája miatt addig nem tudta. „Most azonban önt meg is biztatni merem, hogy az azóta is felszerelt honvédekkel, s vadászokkal s megyei foglárokkal együtt ösz- szesen 400 fegyveres emberrel segítségére leendek a muraközi horvátok kiűzé313