Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)

Dalmáciát. Babócsa Dráva-menti víziútján DK-fclé a Dunát és Belgrádot is m egközelíthették.138

Mindenesetre az utazókkal, a kalmár kereskedőkkel való intenzív kapcsolatra látszik utalni a babócsai Árpád-kori nemzetségi kegyúri bencés apátság Szent Miklós titulusa. Kaposszentjakabon a korai Szent Jakab kultuszhely, míg Somogyvár még északabbra levő Egyed kultuszhelyén a XII-XIII. századtól szerepel egy ugyancsak Szent Jakab bencés remeteség. A XV. századtól - éppen a Hidas nevű vámhely közelében - a Szent Miklós tiszteletére szentelt pálos kolostor ismert.139 A XIV-XV. századi forrásokból tudjuk, hogy az ott élő „remeteszerzetesek” a somogyvári hospesek kívánságára - megbízóik helyett - még Aachenéig is vállaltak zarándoklásokat.140

Magában a Somogyvár urbs-ban, civitas, majd oppidumban idegen eredetű, ún. hospesek településéről is tudunk. Már 1272-ben szerepelnek, mint az apátság fennhatósága alá tartozó városlakók.141

Az elpusztult somogyi Szentegyed, a Szolnok-dobokai Vasas-Szentegyed falunév is a francia-vallon alapításra utal. Szentegyed lett Illés (Ilia, Hont megye) falu neve, éppen a Szent Egyed tiszteletére szentelt egyházáról (1274). Ugyanakkor Gödöllő közelében is volt egy Szentegyed falu. Ezek - Mezőpetri (Petresti) határában álló SzenU Egyed kápolnával együtt - kizárólag a régi erdővidéken feküdtek.142

Zolnay László az É-on Szepes, Zólyom, Sáros, Hont megyékben, délebbre Heves, Bihar, Szolnok-Doboka, illetőleg Temes, valamint az erdélyi szász vidéken meglévő Szent Egyed tiszteletet, a középkori erdővidék vadászatával hozza kapcsolatba. Vagyis, mint vadászszentet kedvelték volna ezeken a területeken!143 Szerintünk ennél még valószínűbb, teljesebb Bálint Sándor véleménye, aki szerint a vallon-franciákkal, illetőleg a szász-flamand-német bevándorlókkal hozható összefüggésbe. Szent Egyed gyakori magyarországi feltűnése - szerintünk is - túl a vadászat szentjeként való ábrázolásán, tiszteletén, elsősorban az erdővidéken megjelenő, letelepedő szőlő- és bortermeléssel foglalkozó Ny-i, főképpen vallon-francia bevándorló telepesekkel kapcsolható egybe. Valószínű tehát, hogy Szent Egyed a latin népesség erdővidékre kerülő, erdőt irtó földművelő (szőlőmíves) telepes rétegének volt a kedvelt szentje. Annál is inkább, mivel a kultusz dél-franciaországi szülőhelyén, Saint-Gilles-ben, a Rhone melletti kereskedőtelepnek már a XI. században Szent Miklós egyháza, míg a Flaviana völgyben, majd a kiemelkedő dombon a szőlőmíves polgárok Szent Egyed apátsága, zarándokhelye létezett.

Ugyancsak az erdővidéken királyi telepítés Lampertszásza (Beregszász) és Zewles (Nagyszőllős) is, amelynek hospes lakosai - a segesdi telepekkel egyidő- ben - a tatárjárás után, 1247-ben, illetőleg 1262-ben kapta a királytól kiváltságait.144

Pathak (Sárospatak) vallon hospesei Imre királytól kapták kiváltságaikat. A későbbi oklevelek királynéi birtoknak mondják, ahol II. Endre lánya, Erzsébet született.140 Ujhely pedig, már a XI. század közepén királynéi lak és királyi vadászterület. II. Endre 1221-ben itt Szent Egyed tiszteletére kolostort is alapított. Maga a település és a környékén lévő latin, vallon-francia eredetű hospesek 1261-ben István ifjabb királytól kapták kiváltságaikat.

Végső soron igaza van abban Jankqvich Miklósnak,146 hogy a budai borvidék, a Somlyóvidék, Somogy Ny-i része, Pécsvárad, a Hegyalja menti Sáros28