Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)
taluk magukat és híveiket olyan ideológiával, amely az egyházellenes erőket eredménnyel tudták visszaszorítani. E plébániák, parókiák és rendházak könyvtárai, s a jónevű és külföldön tanult tudós lelkipásztorok tékái mind-mind a hazai művelődés eszközei voltak, akár a szószékeken, a közművelődés területén, akár pedig az egyház veteményes kertjén: az iskolán keresztül - a hittanoktatás keretében - érvényesítették is hatásukat. A lelkészkedő papságot kultúremberré tevő plébániai és paplaki könyvtáraknak a szerepe igen jelentős a hazai művelődéstörténetben. Ezért érezzük úgy, hogy a reformkort magát, de a korszakot megelőző időszak magyar vidéki művelődésének a kutatását sem szabad csak helytörténeti kutatásnak tartanunk, nem lehet azt leszűkítetten csak helytörténeti feladatként kezelni. Köztudott ugyanis, hogy e századokban maga az irodalom, maga a felvilágosodás és a reformkori hazai művelődés jelentős része: a magyar vidéken, a régiókban, a mezővárosok porában, a kisnemesi kúriák, a paplakok és a tanítóházak lámpafényénél született. Ezért voltak olyan jelentősek a vidéki nemesek és lelkészek könyvtárai, hazai művelődéstörténetünk sajátlagosan legfontosabb terepei, a magyar művelődés emberi környezetei, amelyektől szinte elválaszthatatlanok voltak a népművelés legfőbb fellegvárai: az iskolák is. Ilyen könyvtárak sorában tarthattuk számon Somogybán az insurgensek feldúlta Pálóczi Horváth Ádám nagybajomi könyvtárát, az ugyancsak bajomi Sárközy tékát, a Somssiohok sárdi könyvtárát, Kazinczy János: Mocsolád, So- mogytúr, Nagyberény, Szólád és Kazsok művelt református lelkészének csaknem 500 kötetes (482) könyvtárát,93 a Belső-somogyi Református Egyházmegye, amelynek - csak az Erőss-féle könyvek szakkatalógusában 167 mű 526 kötetben képezte az állományát 1890-ben - csurgói könyvtárát és folyóiratállományát, Somogy megye nemesi közgyűlésének 1816-ban alapított 4000 kötetes könyvállományát, s a megyebeli rendházak (Andocs, Felsősegesd) könyvtárait s Tulok Mihály kaposvári plébános (1805-1848) 61 művel gazdag könyvtárát, amelyben nagy számmal voltak orvosi kiadványok is (Müller, Zwinger, Krantz, Huldericus, Haisler stb. művek). Nem volt ritka egy-egy plébános 200-300 kötetes könyvtára sem, az 50 éves göllei plébánosnak pedig 320 műből, kb. 700 kötetből álló könyvtára volt, benne a magyar halotti beszédek speciális gyűjteményével. Az egyházmegyében 69 somogyi plébánosnak 3135 könyve volt, több mint a veszprémieknek és a zalaiaknak, igaz Somogybán voltak az egyházmegye leggazdagabb javadalmú plébániái is. E könyvek között nyomonkövethetjük a francia és a német filozófiai irodalmon keresztüli koreszmék lecsapódását, a klasszikus irodalom termékeit, a teológiai és a hitvitázó irodalom munkáit, Pázmánnyal az élen, de sok utazási, földrajzi, mezőgazdasági és népszerű orvosi munka is található volt közöttük, s a hazai szerzők jelentős munkái (Bajza J., Brassai S., Ballagi M., Horváth Mihály, Somssich Pál, Budai Ézsiás, Fényes Elek, Toldy Ferenc, Péczeli József stb. művei). Kurbély - mint fentebb is idéztük - 140 plébánián 7000 műre és 15 000 kötetre becsülte egyházmegyéje papságának a könyvállományát. Ezek a számok 1845/46-ra hatalmasat növekedtek, a ténylegesen számba vett 44 plébánián már 2687 művet és 4608 kötetet számoltak össze, a plébánosok könyvtáraiban pedig 3307 művet és 5671 kötetet. 278
