Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)

szorgalmazták (a mai szülői értekezletek csírája!), amelyeken a tanügy fontosságára oktatták volna a szülőiket. Szalay István zalabéri plébános pedig azt indítványozta, hogy az állam csak azok számára engedélyezze a házasságkötést, akik tudnak írni és olvasni.

Ezek az indítványok - önmagukért is beszélvén - arról tanúskodtak, hogy a II. Ratio educationis nyomában - másfél évtized múltán már elmozdult a katolikus népiskola ügye is a holtpontról, a korábbi kedvezőtlen beletörődés, a népiskola körüli tespedés és mozdulatlanság jege megtörvén, egyre inkább fejlődött és előrelépett a XVIII. századhoz viszonyítottan, az I. Ratio educationis által előírtakhoz képest. A római katolikus egyház is kezdte belátni, hogy a jó közösség: a „bonum publicum” a falvak lakóinak a műveltségben! állapotától függ elsőrenden.

Ez a fejlődés és előrelépés szinte szemmel láthatólag is bizonyítást nyert hárem esztendő múltán, bizonyítván, hogy maga a paraszti társadalom is kezdte igényelni a népiskolát. Miután a püspök egyenes parancsára Horváth János se- gesdi esperes, 1820 nyarán - alig pár esztendővel későbben, de még a püspök halála előtt - végiglátogatta esperesi kerületét, amelyben már - csaknem mindenütt kedvező eredményekről számolhatott be jelentéseiben a népiskolákról. Két helyen 65 gyermeket talált az iskolában, akik jól tudtak olvasni, írni és számolni. Buzsákon - 100 gyerekre - új iskola épült. Háromfán is szorgalmasan jártak a tanulók, Nagyatádon 85 gyerek volt jelen az ellenőrzéskor. Csupán csak Hárságyon volt üres az iskola, meg is rótta érte az esperes a község lakóit. De nemcsak az anyaegyházakban, hanem a filiákban is szépen benépesedett iskolákat talált az ellenőrzése során.

A kitűnő esperes - a látottakon felbuzdulva - csakhamar elkészítette - a nemzeti zsinat számára - javaslatait a népiskolázás ügyének a javítása érdekében. Javaslatai szerint a 6—10 évesek télen és nyáron is kötelesek legyenek az iskolába járni, a 12 évesek csak télen, a 12-15 éves korúak pedig vegyenek részt a vasár- és ünnepnapi katekizációkon. Bajor példára azt is követelte, hogy azok, akik hétköznap nem járnak iskolába, azok legalább vasárnap legyenek kötelesek az ismétlőbe járni. Javaslatai egyébként megtiltották a lányoknak, hogy az iskola elvégzése előtt szolgálni mehessenek, az inasoknak pedig azt, hogy addig nem lehetnek segédek, amíg el nem végezték a népiskolát.38 A későbbi egyházlátogatások jegyzőkönyveiben váltak ismeretessé a számukra, hogy Horváth javaslatai nagyrészt megvalósultak a rk. népiskolák gyakorlatában.

* * *

Ha gyökeres változás nem is történt a vizsgált időszakban régiónk népiskoláiban - mindazonáltal a fejlődés ütemének a kitapintásában már jelentős előrelépésnek és fejlődésnek lehettünk a tanúi. Kiugróan növekedett a II. Ratio educationis utáni népiskolaépítés üteme is,39 összefüggésben azzal a kényszerű szükséglettel, hogy az épületek kicsiny és szűk volta, állagaiknak az idővel dacolni nem tudó fogyatékossága - a XVIII. századvégi állapotokhoz képest - már szükségessé tette a ruinosus épületek újra való építését. Aligha hihető ugyanis, hogy a vályogból és sárból épült iskolaházak - amelyek télen azért voltak melegebbek, mert nem szellőztek - két-három évtizednél tovább tudtak volna megállni a lábukon, így is arra kellett vigyázni, hogy a sártapaszt - 2-3 éven256