Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)
az iskola körüli szép érdemekkel felruházott gyékényesi plébános is úgy vélekedett róla, hogy nem tesz semmit a hiányosságok felszámolására „nihil se in re scholari fecisse arbitretur”.20 Egyes íiliákban - római katolikus iskola híján - a szülők protestáns iskolákba járatták a gyermekeiket. Mindezt a plébánosok aligha nézhették jó szemmel, hiszen még azt is ellenőriztették, hogy a protestáns hittanórákról kiküldik-e a más vallású gyerekeket, miután a más felekezetű hittanórákon való részvételt igen veszedelmesnek tartották. A püspök nagy gondot fordított az egyházi iskolák részére tett alapítványokra is. A tihanyi apátság évente 15-20 katekizmust, bibliát és olvasókönyvet adott át ingyen a tanulóknak. Szép számmal akadtak plébánosok, akik az iskolázás terén elévülhetetlen érdemeket szereztek. A nagyberényi plébános (Pátzai Ferenc) 1813-ban - az iskolaépítés idején - helyet adott a plébánia az iskolának, nehogy - terem hiányában - a tanítás szüneteljen. A gamási plébános pedig 1000 forint tőkét adományozott a tanító fizetésére és az iskola ellátására. Arról már nem tehetett a derék plébános, hogy az alapítvány összege közben devalválódott, így a tőke kamatai még a tanító fizetésére sem voltak elegendőek. Somogybán különösképp Waldstein Ferenc attalai, Koller Ignác nágocsi, Tömör János marcali esperesek és Ciffray Imre gamási plébános voltak azok a lelkészek, akiknek a neveit - az iskolázás terén szerzett érdemekért - feljegyezték a püspöki viziták. Kézbe vettük még Zichy Domonkos veszprémi püspök 1845/46-05 egyházlátogatását feldolgozó Meszlényi Antal tanulmányát is.21 Bár Zichy egyházlátogatásai nem érintették Somogy és Zala megyét - két község kivételével - csupán csak Veszprém megye 5 római katolikus esperes! kerületét, mégis a feudalizmust lezáró korszak határán eszközölt vizitáció statisztikai hasznosíthatósága nemcsak arra adott lehetőséget, hogy a korábbi püspöki ellenőrzések egymáshoz mérhető adataiból kellő tanulságokat vonhassunk le a népiskolázás fejlődésére vonatkozóan - éppen az 1845-ös elemi iskolai szabályzat megjelenésének közvetlen tőszomszédságában -, hanem arra is, hogy haszonnal támaszkodhassunk a megyék azonos társadalmi, gazdasági és kulturális életében az iskolázás tekintetében meglevő párhuzamokra és analógiákra. Zichy szemléletében a templom és az iskola a reformáció s az ellenreformáció hagyományaként ikertestvér volt, s az iskolát az egyház veteményeskertjének tekintve azt nemcsak az elemi ismeretek, hanem a vallásos nevelés bázis- intézményének is tartotta, amelybe szinte a lakosság egy tizede tanulóként kellene, hogy járjon. Nemcsak a II. Ratio írta elő a plébánosok számára, hogy oktassák a szülőket az iskolába járás hasznosságára, hanem a katolikus egyház - de a protestáns egyházak is egyaránt - tisztában voltak a népiskolai oktató-nevelő munka szükséges voltával, hogy általa a ,,gyerekek. az egyház hasznos tagjává nőjenek fel”.22 A népi közműveltség fellegvárai: az iskolák - még ekkor is - igen nehéz körülmények között tartották fenn magukat. Oj iskola alig épült, ezekben az esztendőkben is mindössze csak Kajár, Enying, Fokszabadi és Nagyvázsony jutott iskolához az egyházmegyében. Látogatása idejében két tantermes iskola is mindössze csak két plébániában volt: Várpalotán (egy a fiúknak s egy pedig a lányoknak) és Olaszfaluban. Különben az 5 esperesi kerület mindegyik iskolájában egyetlen terembe zsúfolódva tanultak koedukáltan a fiúk és a leányok. A legjobb kivitelezésű iskolák között találtuk a tihanyi, az enyingi, a fokszabadi 245
