Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)

József kákicsi lelkész is gyarapodó népességről beszél, de már hozzáteszi, hogy „ ... a nemzés itt még általában véve jól áll”.

Zaláta erős kritikai érdeklődést mutató lelkésze abban a társadalomban, amelyben - nagy fájdalmára - „ . . . a ló értékesebb az embernél”, keményen megfogalmazza a nagyobb közösség, az állam felelősségét is. „Míg az állam azon öntudatra nem jut, hogy az egyesek bűne az övé is, míg a szaporulat tőkéjét semmibe veszi, addig ... az állami életben a baj, a kihágás és a bűn statisztikája növekedni fog.”151

Van még a XIX. század ormánsági társadalmának néhány egyéb kóros jelensége is! Ezek között előkelő helyet foglal el az alkoholizmus. A szőlőtermelő Márfa lelkésze ismer még a szeszes italokkal mértékkel élő családapákat, de tudja azt is, hogy a részegeskedés miatt „ . . . sokan az anyagi tönkrejutás felé haladnak”. Palkonyán az elöljárók sem kerülik már a kocsmát, és a lelkész keserűségére presbiterei „ . . . a gyűlések után testületileg mennek a kocsmába ál- domásizni”. Ebben a vonatkozásban már nincs különbség kelet és nyugat között. „A pálinkát férfiak-gyermekek, lányok-asszonyok nagy előszeretettel isz- szák” és néhány bortermelő községet kivéve „ . . . a zsidó jól megélhet közöttük”.156

Szorosan beletartozik ebbe a képbe az is, hogy míg a termelésből kiesett öregeknek annyira nincs ruhája, hogy ünnepnapon már az utcára vagy a templomba sem mernek elmenni, addig a többiek erejüket meghaladó módon öltözködnek. Csak az öregeken lehet még látni az egykor kedvelt, térdig érő szűr- kankót, meg a hársfa kérgéből, esetleg bőrből készült bocskort, mert a fiatalabbak a rövidebb-hosszabb prémes kabátot, meg a csizmát kedvelik. Az asszonyok- lányok keleten már selyemben ünnepelnek, de mindenütt drága, divatos cipőt hordanak, sőt festik magukat még a biklás községek női is.156

Ilyen változásokat élt meg az ormánsági társadalom, miközben megállíthatatlanul sodródott a feudalizmusból a kapitalizmus felé ...

* * *

(Ez a tanulmány az ELTE új- és legújabbkori magyar történelem tanszéke mellett működő munkabizottság keretében készült.)

JEGYZETEK

1. KISS GÉZA: Az ormánsági társadalom fejlődése Mária Terézia úrbérrendezésétől a szabadságharc végéig (1767-1849). Kandidátusi disszertáció 1983. Historiográfiai bevezetés 6-7. jegyzet. Kézirat.

2. KISS GÉZA 1985. uo. 8. jegyzet.

3. KODOLÁNYI JÁNOS (ifj.): Problémák az ormánsági etnikai csoportok körülhatárolásában. Népr. Értesítő, 1958. 5. 18., ZENTAI JÁNOS: Adatok az Ormánság néprajzi határainak megállapításhoz. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. Pécs, 1966. 77 -129.

4. GUNDA BÉLA: Etnográfiai problémák az Ormánságban. Magyarságtudomány I. (Kecskemét) 1935. 6.

5. VISKI KÁROLY: Etnikai csoportok és vidékek. Bp., 1938. 7-8., 21-24.

6. KISS GÉZA: Felsőszentmárton és vidéke a feudalizmus átmeneti megerősödése és válsága idején (1686-1849). Kézirat. 1984.

227