Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)
Az is az iparosok instanciáiból derült ki, hogy a talpasházakból álló településen eddig nem volt szükség kőművesre és Kalpag Józsel kőműveslegény köti elsőként jövőjét a fiatal mezővároshoz. E folyamathoz tartozik az is, hogy 1837-ben már 37 kismester kéri, hogy 12 nap robotját pénzen válthassa meg,, . nehogy annak szolgálattya által mesterségünk folytatásában akadályoztassunk.”132 A jogi helyzet és jövedelem szerint az uradalomhoz kötődő elemek gyarapodása azonban oly erőteljes, hogy az összeírok 1841-ben már 245 főt írhattak be a polgárok, kézművesek rovatába,133 és 1844-ben 42 mester, 25 legény és 4 kereskedő csatlakozott a sellyei Egyesült Céhhez.134 Az egyre elevenebben nyüzsgő polgári világ színességét növeli, hogy kezdettől Vajszló az ősi uradalom központja. Itt élnek az uradalmi tisztek, háza van a szolgabírónak, sokan keresik fel a vajszlói körjegyzőséget is. Találunk különböző szabad foglalkozású értelmiségieket és akad ügyvéd, seborvos, felesketett bába is. Az Ormánság távolabbi részeiben a helyi értelmiségiek mellett különböző kereskedőtőkés elemek jelzik az idők változását. Német Béla írja, hogy feltűnnek olyan szerbek és zsidók, akik az uradalmakban, mint kocsma- és mészárszék bérlők telepednek le.135 Közéjük tartozott Lázics János bogdásai kocsmáros, aki 1842-ben 1000 mérő csutás kukoricát vásárolt 1625 forinton az uraság góréjá- ból, valamint Khil János és Csaisinovity Ferenc, akik 306 ezüstön bérelték a kovácshidai kocsmaházat, mészárszéket a hozzájuk tartozó szántóval és kaszálóval.136 Az ormánsági értelmiség soraiban a világiakat gazdatisztek, jegyzők, jogászok, orvosok képviselik. Közülük talán legismertebb Strázsay Nép. János, a bóly-sellyei uradalom jószágigazgatója, aki a feudális törvényesség talaján állva a lehetőségig humanista bánásmódban részesítette az uradalom jobbágyait, majd a reformkorban különböző megyei választmányok tagjaként lelkiismeretes munkával segítette a haza ,,jobbulását”. Példaszerű hivatali és lelkiismeretes közéleti tevékenysége mellett szívesen foglalkozott tudományos munkával is.137 Hölbling Miksáról, Baranya tehetséges tisztifőorvosáról, az Orvosok és Természetvizsgálók 1845-ben, Pécsett tartott vándorgyűlésének agilis titkáráról e dolgozat lapjain csak találó és sok vonatkozásban eligazító megjegyzései szólnak, helyette inkább az ismeretlen Naszvadi Sámuel vajszlói jegyzőt és kortársát, Angyal György tiszttartót mutatjuk be, akik közel négy évtizeden keresztül éltek egymás mellett Vajszlón. A kiválóan művelt Angyalról annyit tudunk, hogy széles körű levelezést folytatott uradalmi és megyei feletteseivel és azokkal a termény- és állatszállítókkal, akiknek alighanem lekötelezettje is volt. Ránk maradt számtalan fogalmazványát jó magyarsággal írta és a szükségnek megfelelően ezekről diktálta latin vagy német nyelven a különböző leveleket, jelentéseket. Az uradalom érdekeinek védelmében kíméletlen, az egyes kérdések megoldásában igen ügyes volt. Méltán élvezte hosszú évtizedeken át az uradalom bizalmát. A nemzet nagy kérdései azonban csak annyiban érdekelték, amennyiben egy-egy új törvény vagy rendelet kapcsán intézkednie kellett. Valószínűleg ilyen lehetett az ormánsági uradalmi tisztek jelentős része, de azért utalnunk kell arra, hogy még ez a réteg sem kerülheti el a változást. Szinte szimbolikus jelentősége van annak, hogy Angyal utóda, Adamovics György a soha önálló gazdálkodást nem folytató vajszlói uradalom utolsó feu221
