Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)
zalák alatt volt a vidéki házasságok száma, de a házasságoknak Drávaszerda- helyen a 80,61, Kisszentmártonban pedig egyenesen a 85,45 százalékát kötötték vidéken. Ilyen arányú exogámia mellett aligha játszhatott a föld házassági kapcsolatokat motiváló szerepet, hiszen a menyasszony, ha jussolt volna, akkor sem vihetett volna földet egyik faluból a másikba, nem is szólva arról, hogy az ormánsági házassági kapcsolatok átnyúltak az uradalmak határain is! Ennek megfelelően az ormánsági jobbágylány öröksége a vászonneműt tartalmazó szökrö- nyön, ágyneműn, ruhafélén kívül mindössze egy-egy üszőborjúból, vagy egy kocából állott és a jobb módúaknái - anyagi örökségként - egy-egy darab szőlőből a márfai, viszlai, vagy terehegyi szőlőhegyen. Az ormánsági leányt azonban, mint említettük, munkaerőnek vásárolták és a szülői házhoz fűződő érzelmi szálak gyorsabb elszakadása miatt az volt a jó, ha távoli faluból való az asszony, mert így nem szaladhat azonnal az édesanyjához, ha sérelem éri. A távoli falvak fiataljai a mezővárosok és központi fekvésű falvak vásárain, búcsúin ismerkedtek egymással. Ha az ormánsági leány szoknyája a bal oldalon feljebb volt húzva, tudhatta az idegen legény, hogy szabadon megszólíthatja, mert nincs még elkötelezve senkinek. A vásárok közül talán leghíresebb volt a Luca napján (dec. 12.) tartott vajszlói ,,leánynéző”, a búcsúk között pedig a szeptember 14-én tartott bodonyi, amelynek rendszeres látogatói voltak Besence, Hidvég, Páprád, Sámod, Kémes, Vejti, Viszló, Cun, Piski, Aderjás és Rád lányai és legényei. Valamennyien az ormánsági táj szülöttei, azonos kultúra hordozói voltak, s fiatalságuk mellett ez is elősegítette a kapcsolatok szerveződését.08 Az ismerkedés és párválasztás történetében fontos szerepet játszik az ősi hagyományokra visszanyúló viszlai szőlőpásztorság. Viszló híres szőlőhegyén mintegy 40 község lakosainak volt szőlőbirtoka. Minthogy a szőlő rendszerint lányok öröksége, asszonyok hozománya volt, lányok vállalták a szüretet megelőző négy héten keresztül az érő szőlő őrzését. Hétközben a lányok csak magukban voltak, de vasárnap a legények is megjelentek. A hagyomány szerint az előszürethez való szőlőt a lányok idegen szőlőből „szerezték”, a legények pedig a bor mellé való húsért a környék baromfióljait látogatták, majd az így szerzett élelemből főzött vacsorát a présházakban közösen elköltötték és utána együtt maradtak reggelig . .. °'J Ne botránkozzunk meg e frivol kapcsolatokon a korabeli viszlai lelkészt követve. A lány értékét az Ormánságban nem a szüzessége, hanem a munkaképessége adta. Tudta jól a viszlai lelkész is, amit szaporcai társa le is mert írni püspöke számára, hogy „A jó munkás, szépen ruházkodó, hegyeken, búcsúkon megismert lányok még fattyúval is jó házasságot csinálhatnak. A megesett leány egyszerűen levágja haját, mint minden új asszony, felteszi a cifra menyecske- főkötőt, beül a templomba a menyecskék közé és minden rendben van. Kárhoz- tatást, megvetést nem tapasztal még szülei részéről sem.‘u Ha azután a kapcsolat komolyra vált, s idegenből akart asszonyt hozni a legény, fel kellett, hogy keresse lelkipásztorát, aki ajánló levelet írt számára. Így cselekedett a Vajszlón 1808. április 13-án született ifjú Kovács Dániel, akiről az alább még többször szereplő Jeremiás Sámuel lelkész azt írta, hogy „Szülei megegyezéséből indul magának házastársat keresni. Mellyre nézve, ahol Isten 208
