Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)
tely a férjíiezmenéskor nyert foglaló nagyságában realizálódott, mert ők csak házasság(vétel) útján kerültek a családba, és a lányok csak férjhezmenetelükig maradtak benne. A közös vagyon birtokosai azonban a férfiak voltak és így struktúra meghatározó szerepe csak a vérrokon férfiak (apa-fiú, testvér-testvér) közötti kapcsolatnak volt.40 Az egyes családok ereje, tekintélye igen erős hatással volt a nagyobb közösség, a „kösség” életére is, hiszen a bírák, elöljárók, presbiterek századokon keresztül ugyanazokból a családokból származtak, mint valami nemesi köztársaságban. Akit az 1767-1867 közötti időszak helyi vezetői érdekelnek, elég, ha előveszi az úrbérrendezést előkészítő iratanyagot és megismerheti mindazokat a neveket, amelyekkel a következő évszázad dokumentumaiban találkozik majd. A családok természetesen szétágaztak az idők folyamán. Cún 1767. évi forrásaiban például 9 Bene, 9 Csécs, 5 Ivány, 4 Cuni, 2 Haraszti és 2 Szűcs család szerepel.41 Az elváltakozó rokonok tudatában természetesen ott élt a közös ős emlékezete, s rendszerint tőle kapták megkülönböztető ragadványnevüket is. így magyarázza ezt 1830-ban a Vajszlói Krónika szerzője, Kis Tóth Dániel: „ ... a’ Pista nevet arról vettük, mivel (az 1700 körül született Kis Tóth is) István volt és arról lettek a’ fijai Pista Gyuri, Pista Jatsi és utánna mi is miny- nyájan.”42 A közös ős lehetett „szánakozásra méltó, részeges és pazéroló ember”, vagy tekintélyt növelő polgár, aki „... fából is alkalmatos munkát tészen, és a’ muzsikának is a’ hegedűvel (ő) is egy része.”43 Itt természetesen csak egyetlen ágról, Kis Tóth István genitor leszárma- zottairól van szó, de a csepelyi Dani család tagjai között csak 1767-ben szerepel egy Dani András jelző nélkül, azután Kis Dani János, Nagy Dani János, sőt Dani Máté fia, János is !44 A közösségek egyes tagjainak védelmét adó és különféle előnyöket biztosító, de a változó időktől szükségképpen elmaradó nagycsaládi forma, és a nagyobb közösség élén is az ősi törvényt érvényesítő helyi vezetők az eredendő okai az ormánsági társadalmi gyakorlat és közgondolkodás megmerevedésének. Meggyőződésünk, hogy az átmeneti kor valamennyi problémája kapcsolatban van a középkortól örökölt nagycsaládi szervezettel.45 Az elváltozás problémái Az átmeneti korszak egyik legkeményebb kihívása a régi társadalommal szemben a termelés fokozásának az igénye volt minden termelő egységgel szemben. A mi korszakunkban az ormánsági uradalmak a tőkehiány, a jobbágygazdaságok pedig a nagycsaládi szervezet miatt nem tudtak kielégítő választ adni erre a kérdésre. Az eredmény mindkét üzemtípusnál az eladósodás lett. Az ormánsági társadalom válsága lett abból, hogy a nagycsalád szervezeti keretei között élő jobbágyok gazdálkodása sem akkor nem volt termékeny, ha együtt dolgoztak, sem akkor, ha elváltakoztak. Az előbbi esetre például szolgálhatnak a fentebb kiemelt népes családok, ahol volt ugyan bőven emberi- és igaerő, de a magas termelői létszám mellett termelékenységről nem is beszélhetünk, hiszen gyakran előfordult, hogy egy-egy felnőttre nem jutott 1-2 megmunkálandó holdnál több. A fertályosok pedig jobbágyi státusukhoz ragaszkodtak ugyan, de örültek, ha a családnak egész évre tudták biztosítani az élelmet.46 204
