Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)
jogú származásra utalnak. A családfő neve után a férfiak, a házas fiák és testvérek, felnőtt fiúk és testvérek, unokák és serdületlen fiúk és unokák adatait közli.32 A rovatok csak apai ágon rokon férfiakra kérdeznek, idegenekre pedig nem, valószínű tehát, hogy az ormánsági nagycsalád vérrokoni közösség volt. A megvizsgált községek közül Hkicsan 24 háztartás közül nyolcban éltek együtt a gazdával házaspárok és 14 esetben nőtlen vagy hajadon felnőttek. - Kemsén 12 háztartás közül négyben voltak együttélő házaspárok és négy esetben felnőttek. - Lúzsokon 25 háztartás közül kilencben találtunk házaspárokat, tizenötben felnőtteket. - Szentmártonban húsz háztartás közül nyolcban voltak házaspárok, és nyolcban felnőtt testvérek. Olyan háztartás, amelyben házaspárok és nőtlen vagy hajadon felnőttek is voltak, Hiricsen 7, Kemsén 3, Lúzsokon 7, Szentmártonban 6 volt. A családok nagyobb hányada többszörösen összetett volt. A legnépesebb családok mindenütt a leggazdagabbak is voltak egyúttal. Hiricsen például az cgésztelkes Csordás Gyurka háztartásában a gazdán kívül három házaspár és egy nőtlen felnőtt is élt. A közösség 2 lóval és 4 ökörrel rendelkezett. - A kem- sei 3/4 telkes Mikó Jakab családjában 2 házaspár családjához 2 házaspár és három felnőtt tartozott; a család 3 lóval és 4 ökörrel rendelkezett. Lúzsokon az egésztelkes Biró Mihály házában 4 házaspár és 2 felnőtt élt, nekik 2 lovuk, 5 ökrük volt. A felnőtt férfi népesség és a vagyont jelző vonóerő között minden esetben szoros összefüggés van, mert a felnőtt népességgel egyenes arányban növekszik a vonóerő, s azoknál a családoknál, ahol a gazdán kívül nincs felnőtt férfi, a vonóerő rovatban csak egy-egy jószág szerepel, gyakran még az sem. Ez az összeírás azt bizonyítja, hogy a patriarchális alapon nyilvántartott családok közül a nagycsaládi szervezethez első sorban a gazdagabbak ragaszkodtak, mert közülük egyesek már csak ezen az úton tarthatták fenn a család tekintélyét, relatív gazdagságát. A nagycsaládi háztartásszervezés élő gyakorlatával találkoztunk az 1767. évi 9 pontra adott válaszokban is. Ennek alapján már azt is állíthatjuk, hogy az uradalmak a XVIII. század derekán az úrbéri szolgáltatások megszabásánál messzemenően figyelembe vették az ormánsági háztartások összetett voltát. A siklósi uradalom közösségeinek a 9 pontra adott válaszában például a család feje „Primus in Domo hospes” (első gazda a házban), vagy „Senior in Domo hospes” (az idősebb gazda a házban); szerepel itt is a házas és nőtlen fiú, illetve testvér elnevezés (Filius et frater uxoratus et inuxoratus) is. Az árendát a gazdára vetik ki (Singulus hospes solvit = az egyes gazda fizet), a kulináriákat a házaspárokra (Singulum par conjugatorum dedit testitudinem aut unum par pullorum = minden házaspár ad egy teknőst vagy egy pár csirkét), de ismert a házanként kifejezés is (Singula domus praestitit — Minden ház fizet.. J30 Rúzsás Lajos az ormánsági nagycsaládok alakulásáról összeállítást készített kandidátusi disszertációjában. Számításai szerint az 1784-ben összeírt 2 139 ormánsági család kötelékében 2 805 házaspárt találtak, akik közül 666 élt függő viszonyban.34 A káptalani levéltár korszakunk végéig teljes Conscriptio Domestica sorozatát átnézve, különös összeírást találtunk 181 S-ból. Ez annyiban különbözött a megszokott írásoktól, hogy csak a 12. rovatában közölte a polgári állapotot jelző telekhányadot és utána a különböző úrbéri járandóságokat. Az első 11 rovat viszont arra szolgált, hogy felmérje az egyes háztartások munkaerejét és ál197
