Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
lehet 1327-ben Károly Róbert általában a királynék (s nemcsak az özvegy királynők!) birtokaként említi/*7 Ezután, a Nagy Lajos halála nyomán kitört - a horvát-dalmát - és szlavón területre korlátozódó Mária királynő ellenes felkelések során tudunk a királyok, illetőleg a királynék segesdi „ott-tartózkodásáról”. 1383 szeptemberében Nagy Lajos felesége, Erzsébet királyné lányaival: Máriával és Hedviggel, valamint rangos kíséretükkel: Alsáni Bálint bíbornokkal, Laczkfi István horvát- dalmát bánnal és Lendvai István szlavón bánnal és másokkal - Segesden keresztül - Zágrábba, majd Zárába mentek. Visszatértükben - a vármegyei monográfia feltételezése szerint —, mivel Segesd még ekkor is a királynék uradalma lévén valószínűleg megpihentek itt”/*8 Három évvel később, 1386. július közepén - a Délvidékre vezető útjuk során - augusztus hónapban még Somogybán, illetőleg Segesden tartózkodtak, de szeptember 4-én már Kaproncán (Kőrös megye) voltak. Ötjükről visszatérőben Gyakovár közelében ejtették őket fogságba a délvidéki lázadók: a Horvátiak és társaik. Mária királynő férje, Zsigmond, kissé megkésve - csehországi visszatérte után - csupán 1387 elején indult kiszabadításukra. Ismerjük pontos somogyi útvonalát! Január 4-én Segesd közelében, Csurgón, majd 10-én már Kaproncán, február 2-án pedig már Dombón volt. Eredménytelenül utazott vissza a székesfehérvári királyválasztó országgyűlésre. A csupán 1387. június 4^én kiszabaduló Mária királynő július i-én Zeng- ből indult Zágráb irányába. Itt találkozott a Veszprémen keresztül, majd a Segesd melletti Zákányon, illetőleg Kőkaproncán átvonuló férjével, a már királlyá választott Zsigmonddal.49 Arra, hogy a királyi pár Budára való visszatértében Segesdet is érintette volna, egyelőre semmilyen forrásadatunk nincs. Csupán, mint valószínűséget feltételezhetjük. Viszont az ekkori események hatására, vagyis a délvidéki és más országos felkelések, háborúk által eladósodott, kimerült királyi kincstár gyarapítására került Segesd és uradalma 1389-től 1417-ig zálogba, majd teljes elado- mányozásra. A rendelkezésünkre álló forrás- és egyéb adatok, úgy érezzük, világosan bizonyították, hogy Segesd 1241-1389 közötti időszakban királyi, királynéi székhelyként, pihenőhelyként, illetőleg ispánsági központként szerepelt. Ahova a hercegek, a királyok és a királynék - udvartartásukkal együtt - hosszabb-rövidebb ideig levonultak Budáról, s az ottani udvarhelyükön éltek, illetőleg itt tartották „udvartartásukat”, a hozzájuk kötődő előkelőkkel, különböző népekkel. Olyan módon, mint a XI-XII. században, amikor is a hercegek, de elsősorban a király és a királyné „vándorlásban” lehettek, hogy a számtalan curiájukba, udvarhelyükbe összegyűjtött javaikat egyszerűen feléljék.50 Mégis milyen közvetlen forrásbizonyítékaink vannak a Segesden XI-XV. században meglévő királyi, királynéi udvarhelyre, az úgynevezett curtis-ra? Történészeink már nemcsak feltételezik, hanem vallják is, hogy a királyi udvarházak rendszere mellett - már István király korában - kiépült a királynéi, illetőleg a hercegi udvarházak szervezete is.51 Somogybán ugyan 1002-ből Somogy vár DK-i határában szerepel egy királyi udvarház, az ún. Kortó (Kurtó), az egykori curtis, amelyet minden tartozékával együtt Szent István király a veszprémi Szent Mihály egyháznak adta cserébe.52 Az ún. királyi, királynéi kúriák, curtis-ok XIII. századi somogyi használatára, az úgynevezett udvarházról udvarházhoz vonulást példázza az 126712
