Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Borsa Iván: A szenyéri uradalom a török időkben (Forráspublikáció)

lek kivonátolása jelentett. Egy-két esetben a teljes szövegű közlés látszott a leg­jobb megoldásnak. Az esetek túlnyomó többségében olyan jellegű a kivonatolás,, hogy a levél eredeti magyar szövegének minél több részét felhasználva, időn­ként áthidaló szövegeket az idézetek közé illesztve igyekeztünk a tartalmat mi­nél hívebben visszaadni. Annak érdekében, hogy a levél eredeti szövegét az át­hidaló kivonatoló szövegekkel véletlenül se lehessen összetéveszteni, az eredeti magyar szöveget minden esetben kurzív szedéssel és betűhív helyesírással adjuk. Olyan esetben, ha az eredetiből történt közlésből valami kimaradt és erre áthi­daló szöveg sem hívja fel a figyelmet, a kihagyást-----(két kötőjel) jelöli. A magyar szövegek közlése, mint már szó volt róla, betűhíven történik. A különírt szavakat, igekötőket stb. nem írtuk össze a mai helyesírásnak megfe­lelően, viszont egyes esetekben az akkori gyakorlat szerint összeírt szavakat, ame­lyek a betűhív közlés mellett megértési nehézségeket okozhattak volna (elsősor­ban az előző szóhoz hozzáírt is szócskát), a mai helyesírásnak, megfelelően külön­írtunk. A korszakban már kisebb számban jelentkező rövidítések feloldása meg­történt, kivéve a Nagyságod és Kegyelmed szavakat és ezek különböző alakjait. Ezeknél csupán azokat a betűket adjuk, amelyeket a levél írója kiírt. Az egykorú interpunkciót figyelmen kívül hagyva, a mai szabályoknak megfelelően helyez­tük el a vesszőket és a pontokat. Egyes betűk ékezete gondot okozott. Az y fölé tett két pontot nem jelöl­tük, mert ennek e korban nincs jelentősége. A többi különleges betű: (e, é); S', 8 S - ó, ő, p, (p (ö, ő); u — ú (ű); w, 'f/ (ő), , * A közlésben két rövidítés fordul elő: EKM - Esztergomi káptalan magánlevéltára, OL E 185 - Országos Levéltár, Magyar Kamara archívuma, Archivum familiae Nádasdi / i. 1529. április 14. (in f. Tyburcii et Valeriani), Buda. Bathor-i István nádor és a kunok bírája, Ferdinánd király jelen távollé­tében őfelsége helytartója kéri a somogyi (Simigiensis) egyház konventjét és mint helytartó parancsolja, hogy hii^s tanúbizonyságuk (testimonium fidedignum) e levelét mutassa be vitézlő (egreg.) Thothy Lengyel Gaspar-nak személyesen, ha tudja, vagy szokásos tartózkodási helyén figyelmeztesse s nevében parancsolja meg neki, hogy a bemutatás 15. napján jelenjék meg előtte személyesen vagy ügyvédje útján, s adja okát az alábbiaknak. Biztosítsa továbbá őt arról, hogy akár megjelenik, akár nem, ítéletet fog hozni, majd a kézbesítés, figyelmeztetés és a biztosítás (certificationis) sorát a megjelölt időpontra jelentse. Az esztergomi káptalan nevében ugyanis panaszt tettek, hogy Lengyel Gáspár 15 26-ban Márton napja (nov. 11.) körül több familiárisát és társaikat fegyveresen a Somogy me-- gyei Merke birtokra és a panaszos ottani birtokrészére küldte, ahonnan jobbá­gyainak marháit (pecora et pecudes) elhajtották Chakan nevű birtokára, s ott éheztetéssel és szomjaztatással gyötörték azokat. Közülük három jobbat és kövé­rebbet Lengyel Gáspár a maga számára visszatartott, a többit étlen-szomjan el­engedte, s mindezzel a panaszosnak és jobbágyainak 25 arany forintnál nagyobb 79

Next

/
Thumbnails
Contents