Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Magyar Kálmán: Források Somogy honfoglaló nemzetségéről (Adatok a magyar nemzetségi szervezet középkori történetéhez 1.)
A nagyhatalmú Mihály - rövid szünetek után - 1381-84 között újra al- országbíró, majd 1385-87 között már nádori ítélőmester volt.24 A nemzetség tagjai között - majdnem száz éven keresztül - csak kis- és középnemest találunk. Közülük a Létay-ak, a Kürtössy-ek, a Messer-ek, a Szőcsényi-ek egészen a XVI. század derekáig követhetők ebben a minőségben.23 Egyedül a Laki Thuz család János nevű tagja vált az ország zászlósurává. 1466-1481 között előbb horvát- szlavón bán, főajtónállómester, íőudvarmester, majd kincstartó, tárnokmester és követ is volt.26 ö lett a Bő nemzetség leghatalmasabb képviselője, aki azonban Velencébe származott át és ottani patríciusként halt meg.27 A nemzetség ágait nem ismerjük, hanem egy-egy család ági örökléséről van tudomásunk. Ez a különböző, egymással rokon családokra való szakadás, elágazás a közös birtokok felosztásától, úgy tűnik a XIII. század végétől követhető. Még a Bő nembeli I. Trepk (1280-1309) oszthatta fel a közös birtokokat fiai: IV. János (a Laki Thuz család őse), I. Péter (a Létay vagy Szőcsényi család őse), I. István (fiai a Kürtössy, illetőleg a Messer család ősei), valamint Miklós (akinek az ága később kihalt) között. Ezen kívül a nemzetséghez még tartozott több - pontosan nem ismert - tag, esetleg család. Ezekről az egyes tagokról csak annyit tudunk, hogy „Gergely 1254-ben némely Somogy megyei nemesek ügyében békéltető. Gige pedig 1328- ban megveszi a Balaton délnyugati csúcsánál lévő Fönyed helység egy részét.”28 Ilyen a Bő nembeli Kozma fia Mihály is, aki 1328-ban nemzetségi monostora, a bői konvent előtt bői és jádi birtokainak felét sógorának Zoltán fia Lászlónak ajándékozta. Később Mihály magvaszakadtával a király a birtok másik felét is Lászlónak adta. S mivel László nem tartozott a Bő nemzetséghez, I. Trepk fiai a nemzetségi jog révén (ratione linee generationis) próbálták visszakövetelni a nemzetségi javakat. A pert azonban elveszítették, mert ekkorra már határjelekkel elkülönítették Mihály bői és jádi földjét az övéktől.29 Vagyis a nemzetségi földek „ágankénti” szétválasztása a XIII. század végén, a XIV. század elején már a bői központban is megtörténhetett. Az idegennek jutó nemzetségi leánynegyedet (1277-1282) 1324-ben szerezték vissza (I. Trepk fiai).30 De még a későbbi időben is megfigyelhető az „ősi” nemzetségi földhöz való kötődés. A Bő nemzetség tagjai 1423-ban pereskednek Kak birtok fele miatt,31 amely „leánynegyedként” idegen kézbe kerül. 1449-ben a Bő nemzetség leszármazottai: a Laki Thuz, a Kürtössy, a Létay vagy Szőcsényi és a Messer család osztozott meg a birtokaikon. Az osztozás- nál szerepel Tót-Gyugy, Fettend, Kisberény, Kölked, Akcs-Magyari (ma Buzsák), Öreglak, Kürtös, ]ád, Bő, Bodrog, Hidas (Hetes vagy Somogyvár mellett), Szent- marton, Sörnye, Szevécs (Szövécs), Kak, Lók, Léta, Szőcsény, Felső-Zsitfa, Mo- nyorókerék és Vrászló (Varászló).32 (3. ábra) Megközelítőleg 22 helységben történt a jobbágytelkek szerinti osztozás. Kak esetében például a település fele ekkor 3 lakott jobbágytelekből állt.33 „Két telek Laki Thuz János és Miklós, valamint Létai Simon, a harmadik pedig Szőcsényi László kezére jutott. Szőcsényi László nemsokára meghalt. Fiú utód hiányában 1455-ben a Laki Thuz, a Kürtösi Messer és Kürtösi Izsép állapodtak meg, hogy rokonuk birtokainak öröklésében választott bíróság fog határozni. Amíg viszont a döntés megszületik, Szőcsényi László örökségét leánya élvezi.” Majd a Szőcsényi-család helyét a rokon Kürtösiek foglalják el a kaki telekrész esetében.34 A további adatok felsorolását mellőzve világosan követhető egészen 8
