Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Magyar Kálmán: Források Somogy honfoglaló nemzetségéről (Adatok a magyar nemzetségi szervezet középkori történetéhez 1.)

hetjük a vidéket uraló nemzetségfő egyik faluját.”13 Vagyis az Árpád-kori tiszta személynévi helynevek egy része világosan utal az első megtelepülök szállására.

Ugyanakkor Anonymus szerint Veszprém megye eredetileg ösbő vezér tulajdona volt.14 A somogyi vármegyeszervezet kialakulását is vizsgáló Györffy György szerint15 „a Balaton és a Dráva vízividékéhez tartozó Somogybán a Bő nemzetség tekinthető ősfoglalónak. Az itt meglévő török eredetű magyar bäy, nemzetségfő szavak semmi esetre sem mutatnak az Árpádokhoz tartozó ősbirtokosokra. Ezek szerint is ez a Bő lehetett Somogybán - Bodrog-Büpuszta és Sá- voly-Kisbő esetében — a Bogáthoz kapcsolható egyik ősfoglaló nemzetségfő. S ennek alapján a Bogát-Bulcsú kíséretéhez sorolható Bő lehetett a Somogy első ismert nemzetségének a vezetője. Vagyis a helynevek, a korai forrásadatok alapján Somogy eddig ismert legkorábbi nemzetségi központjának a Bodrog-büi (a régi bőt) tartható.16 (i ábra)

2. Középkori források, oklevelek az ún. Bő nemzetségről

A bevezetésben felvetett második kérdéscsoport megoldásához (vagyis, hogy a megye honfoglaló nemzetségének neve, vagy legalább a vele kapcsolatba hozható név fellelhető-e a megye nemzetségei között a középkor folyamán?) a középkori forrásanyag vizsgálata vezet el bennünket.

Az ún. bői (Bő) nemzetség tagjai közül 1234-ben említik először comes Ysip-et (Izsép-et) de villa Bún (Bő).17

A Bő (Bu, Beu) nemzetség történetével először alaposabban Karácsonyi János foglalkozott. Tévesen sorolta a Bő nemzetséghez a Győr nemzetség D'ers- ágát, valamint a ropolyi, márki uradalom birtokosát, a Monoszló nemzetség tagjait is.18 Valószínűleg azért is, mert a két nemzetséggel szomszédságosak voltak a Bő nemzetség Bő környéki birtokai, valamint az általa Thuz-ágnak tartott nemzetségtagok birtokai sok helységben a Ders-féle birtokokkal együtt, vagy azok szomszédságában feküdtek. (2. ábra)

A nemzetség I. Jánostól (XII. század vége-XIII. század eleje) követhető nyomon. Az „Ös” János neve a legkedveltebb keresztnév a XIV. század végéig.19

I. János fia Izsép a várföldek visszafoglalására küldött bizottságban szerepelt IV. Béla idejében, majd Kálmán herceg főpincemestere volt. 1241-ben a Sajó-híd védelménél esett el. Az ugyancsak a muhi csatában részt vevő fia, II. János 1254-ben „fogadott” bíró. 1268-ban az elfoglalt nemesi és egyházi földek visszaadására rendelt bizottság tagja.20

IV. László idejében — a király oldalán - harcolt a fövenyi (Fehér megye) csatában a Kőszegiek ellen, majd a morvamezei csata egyik „hőse” volt, s végül a kunok ellen 1280-ban vívott hódtavi ütközetben vesztette életét.21 Fiai, I. Trepk és III. János közül az előbbi Zala megyei főispán. A XIII. század végén, a XIV. század elején - a királlyal szemben álló - a somogyi főispáni címet viselő, a közeli Somogy váron székelő Kőszegiek párthívei. Majd Trepk fia Péter (a Létay család őse) I. Károly király apródja és kedvelt embere.22 Testvérének, Miklósnak az egyik fia, VI. János királyi ember, míg a másik Mihály, akit 1356-ban deákként, vagyis egyetemet végzett jogtudóként említenek.23 A hatvanas évek derekán Mihály Szécsi Miklós szlavón bán protonótáriusa, zvonigrádi várnagya, illetőleg ítélőmestere és helyettese. Majd régi híveként Szécsi országbírói protonó- táriusává, országbírói ítélőmesterévé tette.

6