Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Borsa Iván: Somogy vármegye címereslevele és első pecsétje
mérlegelve említett híveinknek, e Somogy vármegye nemeseinek összességükben és egyenként minden dologban híven és állhatatosan mutatott hűségét és önzetlen szolgálatait, amelyeket ők régóta mindenekelőtt Magyarország szent koronájának, majd elődeinknek, Magyarország királyainak és végül nekünk is tettek azt követően, hogy Isten kegyességéből e királyi méltóságunk csúcsára jutottunk; akiket, jóllehet szerencsés megkoronáztatásunk után kimondhatatlan károkat és veszedelmeket szenvedtek a felséges fejedelemnek, Miksa úrnak, a rómaiak és Magyarország stb. királyának, igen kedves rokonunknak, aki ez országunkra áhítozott és azt különféle módokon fosztogatta, népeitől és hadseregétől - semmiféle rémítgetéssel, semmiféle fenyegetéssel, végül semmiféle veszedelmekkel sem tudtak eltántorítani vállalt hűségük kötelezettségétől; akik azonban minden veszedelmet és a sors változásait felkészült lélekkel és szilárd hűséggel viseltek el; de nemcsak ezekre, hanem ennél nagyobb dolgok vállalására is készek lettek volna a mi helyzetünk és a közjó érdekében, ha erre szükség lett volna. Mi tehát meg akarván mutatni királyi bőkezűségünket az említett nemesek összessége iránt és hűségüket fel akarván emelni méltóságunk és kegyelmünk magasabb ékességéhez, az említett vármegye nemesei ugyanazon egyetemének a főpapok és a bárók tanácsából szabad elhatározással és biztos tudomásunkkal ezt a címert vagyis dicsőségük jelvényét adtuk, ajándékoztunk és adományoztuk, sőt jelen oklevelünkkel adjuk és juttatjuk, tudniillik égszínkék mezejű pajzsot, melynek alján aranyfényű korona csillag, amelyből az oklevél szélének irányába forduló, könyökben hajlott páncélozott kar három szőlővesszőt, azaz zöldellő venyigét tart, melyről három levél és két fürt csüng. Ennek a címernek pedig igaz magyarázata, hogy ezek a híveink a szent koronához és felségünkhöz állhatatosan ragaszkodtak, jóllehet - mint fentebb érintve volt - sok és különböző ellenséges cselekedeteket és sérelmeket szenvedtek el és tapasztaltak meg, sőt kemény támadásokat is átéltek, a mi és országunk több ellenségével sok csatát vívtak és más híveinkkel együtt győztesen tértek vissza, így joggal és méltán kiérdemelték, hogy mindezt e jelvény díszei ábrázolják. A venyigék és róluk csüngő fürtök a föld termékenységét és a bor bőségét jelentik, amelynek e megyében akkora a bősége, hogy országunk más gazdagabb vármegyéihez lehet hasonlítani. A pajzs fölött egyenesen álló ezüst színű sisak, amelynek csúcsáról különféle színű virágok mintegy erősebb fuvallattól mozgatva lengenek mindkét oldalon alá. A sisak taraján egy vörös és fehér színekkel sakkosan ékes sas emelkedik szétvetett lábbal, szárnyát repülésre tárva, fején arany koronával, miként és ahogyan ez jelen oklevelünk elején, vagyis fejrészén a festő művészete által tulajdon színeiben lefestve látható. Ügy határoztunk, hogy a fent említett nemesek közössége és egyeteme meg valamennyi utóduk az előbb említett címert és dicsőségük jelvényét mostantól kezdve a jövőben országunk címert viselő egyéb városainak és vármegyéinek szokása szerint csatákban, bajvívásokon és harci tornákon, párviadalokban és minden más katonai gyakorlatok alkalmával használhassák és vele élhessenek. Egyébként kedvezésünk és kegyünk bőségesen áradó teljességével azt akarván, hogy a címer és jelvények fenti adományozását további ékességekkel is feldíszítsük, s más alkalmas használat mellett közösségetek pecsétjeibe is beiktassátok, ugyanezeknek megengedjük és hozzájárulunk, hogy az említett vármegye nemeseinek egyeteme a maga részére pecsétet készíttethessen és ezt mint egyedül közhitelűt használja és azzal élhessen a vármegye nemességének egyetemét érintő bármely ügyben, s a címernek és a jelvényeknek díszeit a pecsétbe bevésethessék 59
