Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Borsa Iván: Somogy vármegye címereslevele és első pecsétje
A király a kor szokásának megfelelően hangsúlyozza, hogy intézkedését, a cimer adományozását, részben saját királyi kegyéből, részben pedig a főpapokból és bárókból álló királyi tanács egyetértésével adja. A címerleírás minden szempontból egyedi. A címer kizárólag Somogy vármegyét illette, s nem tudjuk más megyék által kapott címerekkel sem összehasonlítani, mert mint már szó volt róla, e korból más megyének adományozott címereslevél nem ismert, és mert minden valószínűség szerint ilyen akkor még nem is volt.2 Az adományozott címer, mint e korszakban valamennyi nemesi és néhány városi címer, három részből áll, ún. címerpajzs, sisak a sisaktakarókkal, sisakdísz. Az égszínkéknél ma sötétebb pajzs a kerektalpú pajzs egyik változata. A pajzs széle párhuzamos vékony arany vonallal határolt, ami a pajzs vastagságát kívánja érzékeltetni. A pajzs két felső sarka kis mértékben levágott. Talprészében, a heraldikában szokványos arany korona lebeg, amelyből könyökben hajlított, páncélozott bal kar nyúlik ki és három szőlőágat markol. Az ágakon a leírásnak megfelelően három levél és két szőlőfürt van. A levelek arany színűek, míg az ágak és a fürtök zöldek. A pajzs fölött levő ezüst sisak a XV. század heraldikájában gyakori ún. csőrsisak. A címerkép két oldalát a sisakhoz tartozó sisaktakarók töltik ki. Ezeket az oklevél leírása erősebb fuvallattól mozgatott virágoknak mondja. A sisakra egykor a nap elleni védekezésül, vagy csupán díszítésül rögzített színes fátyol vagy szövet - teljesen elszakadva eredeti rendeltetésétől és alakjától - itt kizárólag a címer mindhárom részét körülvevő virágdísszé vált, amit a címer leírója joggal tartott szél által mozgatott virágnak, hisz a „virágok” levelei a kép négy sarkában egy-egy „gyümölcsöt” fognak körül. Az egykori textilanyagra legfeljebb kiinduló pontjuk, a sisak tetejére helyezett fonat emlékeztet, amelyen a sisakdísz sasmadara áll. A heraldikában általánosan érvényesülő szabályok szerint a sisaktakaró a pajzs két oldalán omlik alá, s mindkét oldalon egy-egy fém (arany vagy ezüst) és egy-egy szín látható úgy, hogy a takaró külső oldalán van a szín, belső oldalán pedig a fém. Címerünkön a szabály végképp nem érvényesül. A sisaktakarókból lett viráglevelek két fémet és négy színt (vörös, kék, sárga, bíbor) viselnek, éspedig úgy, hogy a címer mindkét oldalán külön-külön valamennyi megtalálható, s a „takaró” belső és külső oldalának színezésében sem érvényesül következetesség. Ugyanígy nincs rendszer a négy gyümölcs színezésében sem. A heraldikai gyakorlatban a sisakdísz gyakran azonos a címerképpel, éspedig egészben vagy részben. Címerünk esetében a naturalista és sisakdíszként nehezen megoldható címerkép helyett a sisakdísz egy heraldikailag színezett (vörössel és fehérrel sakkolt) sas. Címereslevelünk abba a szerencsés csoportba tartozik, amelyben az adománylevél - legalább részben - megírja, hogy a címerkép mit szimbolizál. A szőlő a föld termékenységét és a bor bőségét mutatja, s a magyarázatból azt is megtudjuk, hogy Somogy akkoriban a szőlőben gazdagabb megyék közé tartozott s több bort termelt, mint amennyire szüksége volt. Minthogy akkoriban a bor nemcsak élvezeti cikk volt, termelésének fontosságát joggal emelték ki. 55
