Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945-1950 között
telezettséget. A községi jegyzőt tehát a képviselőtestület létrejötte után meg kellett választani. A tisztviselők választásának azonban feltételei voltak. Mindenekelőtt politikai nmgbízhatósági igazolást kellett a pályázathoz benyújtani. Ezt az igazolást a tisztviselő számára annak a helységnek a Nemzeti Bizottsága állította ki, ahol legutolsó állandó lakhelye volt. Politikai megbízhatósági igazolást a régi köz- igazgatási tisztviselőkön kívül be kellett szerezni azoknak is, akik 1945 tavaszán léptek erre a pályára. A Nemzeti Bizottság a megbízhatóság megállapításánál figyelembe vette, hogy a kérdéses személy a harci cselekmények alatt szolgálati helyén maradt vagy elhagyta azt. Azokat a tisztviselőket, akik a háború utolsó heteiben szolgálati helyükön tartózkodtak, választási eljárás nélkül egyszerű határozattal megerősítették állásukban. Ugyancsak visszafogadta a képviselőtestület azt a jegyzőt, segédjegyzőt, aki szolgálati helyét elhagyta ugyan, de a vármegyei önkormányzat által meghatározott időn belül visszatért. Az 1030-as ún. Erdei-féle rendelet az önkormányzati igazgatást ideiglenes alapra helyezte. Kimondta, "Hogy az~i945 tavaszán megválasztott közigazgatási tisztviselőket 1947. december 31-ig tarthatják meg állásukban az önkormányzatok, és ezután a községi választások eredményei döntik el, kik is lesznek valójában a község önkormányzatának irányítói? Már most meg kell mondani, hogy a kormány ezzel az ideiglenes jelleggel igen nehéz helyzetbe hozta önmagát. Igaz, amikor a kérdés jelentkezett, már új és végleges kormánya volt az országnak. 1945 április elején a kormány még abban a hitben élt, hogy az általános képviselőválasztások alkalmával az országban baloldali politikai többség alakul ki, amely a falvakban a választások után megkezdi a maga akcióit, aminek eredményeképpen a hamarosan megtartandó községi választásokon el is dől a hatalom a baloldali többség javára. A községi választásokon győztes baloldal pedig kiszorítja majd a polgári politikai gondolat képviselőit a helyi önkormányzati testületekből. Tudjuk, hogy az ország politikai fejlődése nem ezen a viszonylag egyszerűbb képlet alapján zajlott le. Az 1945. évi novemberi képviselőválasztások - a baloldali politikai pártvezetők megdöbbenésére - a polgári gondolat képviselőinek juttatták a többséget, s ez még néhány évig meghatározta az ország, közte a dunántúli községek politikai arculatát. Nem vitás, hogy a többséget szerzett Kisgazdapárt a hatalmi pozíciók megszerzéséért nagy küzdelembe kezdett, melyet a baloldali pártoknak ki kellett védeniük. Egyik támadási terület éppen az önkormányzati közigazgatás volt, amelynek teljes birtoklásáért indított küzdelmet a Kisgazdapárt. Egyik követelése a községi választások minél hamarabb történő megtartása volt, mivel 1946-ban a polgári gondolat számára kedvezőnek találták a magyar falvakat. Az MKP, az SZDP, a Szakszervezeti Tanács, a Nemzeti Parasztpárt azonban látta a számukra veszélyesen alakuló helyzetet, így egyértelműen nemmel felelt a községi választások megtartására, illetve olyan időpontra kívánták halasztani, amikor a baloldali többséget e pártok számára biztosítani lehetett. 1946 tavaszán, nyarán, de még az év második felében is félő volt, hogy a községi választásokon felülkerekedő jobboldal fogja kibuktatni az önkormányzati testületekből a baloldali politikai pártok képviselőit. Nem vitás, hogy a baloldali politikai pártok és csoportok az ország jövőjét tekintve a jobboldali gondolat realizálásának megakadályozását tűzték ki célul, és közös akciókat indítottak a polgári irányzat 366
