Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)

a szigetvári, a barcsi, a nagyatádi és a csurgói járásokból Kaposvárra, a polgár- mester által kijelölendő, vagy már kijelölt házakba költözzenek. A határozatot 8 napon belül óhajtották végrehajtatni.141 Még aznap szárnyra kelt a végzetes hír és másnap a Somogyi Űjság közölte, hogy a városban 4000 főt fognak egyhelybe telepíteni, akik közül 2480 fő a kaposvári lakos.142

Május 8-án írták a főispánnak megrendítő kérelmüket a Magyar Zsidók Központi Tanácsa Somogy megyei Szervezetének képviselői a gettósítás elhalasztásáról. A kérésük első részében a somogyi zsidóság helytállását írták le a szabadságharctól az első világháborúig. Felsorolták a nagyszámú munkaszolgálatos áldozatot a második világháborúban stb.

„Alulírott tanács a legutóbbi nehéz viszonyok között is már többízben felajánlottuk szolgálatainkat a vármegye és a város vezetőségének, azok igénybe is vétettek és az elénkszabott feladatokat addig is közmegelégedésre teljesítettük. Belátjuk azt is, hogy a lakáskérdés haladéktalan megoldása elsőrendű közérdek!” Mégis azt kérték, ne telepítsék össze őket, hivatkoztak Szombathely, Léva és Losonc példájára. Veszélyes a zsúfoltság, mert a járvány felütheti fejét, a légitámadások alkalmával nagyobb a pusztulás. Ennek fejében a zsidótancs hajlandó „ ... elköltöztetések útján a kívánt mennyiségű és terjedelmű lakást az előírt idő alatt a hatóság rendelkezésére bocsátani.”143 A fasiszta intézkedés indoklását - az ún. „szorító lakáskérdést” - még a helyi zsidótanács is elhitte, illetve akceptálta. A zsidóság likvidálásának közbeeső lépcsőfokát idejekorán még ők sem ismerték fel. A zsidótanács Kaposváron is a későbbiekben a rendet, a hatóságok felé való igazodást és a rendelkezések betartását végezte, egészen az elhurcolásig. Május 12-én a Somogyi Újság ismertette a gettónak szánt városrészt, ahová május 23-ig be kell költözni. Eziek a házak a következők: Széchenyi tér 1-9. szám, a Berzsenyi u. 1-47. szám, a Vár utca 1-7. szám, a Kontrássy (ma Latinca) utca 7., 8., 9. szám, a Rippl-Rónai u. i/a. szám, valamint a Korona u. 11., 13., 15. és 17. szám alatti házak voltak, illetve ezeket jelölték ki.144 Ezután május 14-én elrendelték a gettósítást, a városban ez 580 zsidó családot érintett. A kijelölt házakban lakó megijedt nem zsidó személyek ezért küldöttséggel keresték fel a polgármestert. A városi rendőrkapitány, dr. Pilissy Tamás tajtékzott a méregtől, amikor ezt megtudta és rövidesen nyilatkozott a lapnak: „Egyébként szomorú jelenség, hogy a keresztény társadalom miként képzelte el a zsidókérdés megoldását . .. Most pedig, amikor egészen kis áldozatokat kellene hozni, máris a tiltakozások egész áradata hömpölyög.” Bezzeg, amikor azt hitték - nyilatkozott tovább a rendőrkapitány —, hogy a zsidó vagyonokhoz lehet hozzájutni, akkor ujjongtak.145 Május 20-án írta a lap, hogy a belváros utcáin óriási forgalmat bonyolítanak le a keresztény és zsidó családok. A zsidók május 22-én, hétfő délutánig kötelesek voltak elfoglalni a kijelölt lakásokat.146 Május 22-én már 1819 fő lakott a kijelölt házakban, azonban mivel főleg vidékről még mindenki nem érkezett be - várható volt mintegy 800-1000 fő -, így a határidőt 3 nappal meghosszabbították.147 A gettó területéről 137 kényszerkiköltözés volt. Különben 400 lakásutalványt adtak ki a zsidók elhagyott lakásaikba, közölte a lakáshivatal május 24-én.148 A gettóba ekkor először igen primitív, mondhatni embertelen körülmények közé 2480 zsidót telepítettek. Május 28-ig Igáiból 140 zsidót, a többi járásból további 7-800 főt telepítettek be.149 Május 25-én érkeztek a kadarkúti, a mezőcsokonyai, a felsősegesdi, a somogysárdi és a kaposmérői zsidók, 26-án pedig Nagybajomból 90, Somogyszilból pedig mintegy 50 fő szintén szekereken.150

353