Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
Közölje a községi elöljárósággal, hogy hol, hány és milyen állat maradt vissza és gondozásukkal kit bízott meg. Az alább felsorolt és valamennyi zsidó családnál foganatosított teendőinek elvégzése után kísérje az őrizetbe vett zsidókat - az esetleg rendelkezésre álló fogolyőrök felhasználásával - az őrsparancsnok által az eligazításkor megjelölt helyre s a továbbiakban az őrsparancsnok parancsai szerint járjon el.115 Ehhez a községi jegyző a közigazgatás hatalmi tekintélyét adta. Utasításából az is kiderült, hogy az összegyűjtött értékeket 3 napon belül kellett Pécsre, a csendőrkerületi parancsnokság mellett működő értékátvételi bizottsághoz elszállítani. A csurgói járásban ekkor az összes számításba vehető zsidó lakos számát 205 főben adta meg az áprilisi adatok alapján a főszolgabíró. Ebből 91 fő (44%) férfi és fiúgyermek, míg 114 fő közülük a nő és kisleány.116 A rendkívül kegyetlen és barbár fasiszta intézkedéseket a magyar hatóságok végezték. A németek a háttérben voltak és tulajdonképpen addig nem is mutatkoztak, amíg az üldözöttek Barcsra nem érkeztek. Az elszállításuk hasonló barbarizmussal, vagonban összezsúfolva történt. A gettósításra a rendelet megjelenése után két héttel az előzetes tervezés, számítás és helyszínelés után, május 13-án adta ki az utasítást az alispánt helyettesítő főjegyző. A vidéki zsidókat a Tabon felállítandó gettóba tervezték tömöríteni. Így a terv szerint a tabi járásból május 23-ig, a lengyeltóti járásból május 23-27-e között, míg a marcali járásból május 27-30-a között szállítják Tabra a zsidókat.117 A tabi gettó felállításáról álljon itt a dr. N. István vallomása: „Május hó elején az akkori alispánhelyettes telefonált a belügyminisztériumba és közölte azon tervét, hogy minden járás székhelyén volna lakóhelykijelölés a zsidók részére. A Bm-ből Király cscndőrezredcstől azt az utasítást kapta, hogy a marcali, lengyeltóti és tabi járásbeli zsidóságnak Tabra kell költöznie. Király ezredes a tabi gettó felállítását kivételesen engedélyezte, mert az eredeti terve az volt, hogy gettót csak Kaposvárott enged felállítani. A polgármester ez ellen azonban tiltakozott, mert Kaposvárra nem tudta volna elhelyezni az összes zsidóságot. Május közepe táján a tabi főszolgabíró jelentette, hogy nem tud Tabon elhelyezni 2000-2500 zsidót, mert akkor nagymérvű kiköltöztetést kellene eszközölnie. Az alispánhelyeütes utasította a főszolgabírót, hogy feltétlenül el kell helyezni a három első járásbeli zsidóságot. Az a 2000-2500-as létszám úgy sem lesz teljes, mert a munkaképes férfiakat úgyis elviszik munkaszolgálatra. Május 20-a körül kiszálltunk a helyszínre Begedi főjegyző, alispánhelyettes, vitéz Űjlaky csendőralezredes, ahol a főszolgabíró bemutatta, hol akarja kijelölni a gettót. Megállapították azt, hogy a terület kevés lesz. Ez egy nagyobb területű rétből és egész utcasorból állott a község szélén.118 Később a területet bővítették, de az 1400 fő odazsúfolt embernek még így is kevés volt. „Voltak családok, akik a szabad ég alatt, a mezőn töltöttek több napot.” A Tabra hurcolt vidéki zsidóság közül a lengyeltóti járásból maradt fenn egy korábbi, április eleji összeírás. A névsor alapján elkészítettük a kor és a nem összetételt. Mindez akkor készült, amikor a férfiak közül többen még családjukkal voltak. Az elhurcoltak többsége, 53%-a nő és leányka volt. A 487 zsidónak számító személyből 257 volt a nő. Ebből 18 éven aluli 43, az összes 9,4%-a. A férfiakból 230 főt írtak össze (47%), közöttük 45 fő volt a fiúgyermek (9,8%). A 349
