Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
határidő alatt az általa kijelölt más községekbe, illetőleg városba átköltözni. 2. Az (1) bekezdés alapján átköltözésre kötelezett zsidók elhelyezéséről új lakóhelyükön a főszolgabíró, illetőleg a polgármester gondoskodik. 3. Az (1) bekezdés alá eső községekben zsidó nem telepedhetik le. 9. § i. A törvényhatóság első tisztviselője a 8. § alá nem eső községekre, valamint városokra vonatkozóan akként rendelkezhetik, hogy a zsidók a városnak, illetőleg a községnek csak meghatározott részeiben, illetőleg meghatározott utcákban, esetleg kijelölt házakban lakhatnak. 2. Az (1) bekezdésben említett esetben a zsidók elhelyezéséhez szükséges lakásokról községekben a főszolgabíró, városokban a polgármester gondoskodik. 10. § A 9. § alkalmazási körében a törvényhatóság első tisztviselője a zsidóknak meghatározott városrészben (utcákban, házakban) elhelyezésével kapcsolatban azt is elrendelheti, hogy nem zsidó személyek a zsidók részére kijelölt város, illetőleg községrészből (utcából, házból) kiköltözzenek.106 Elsőként a határsávban készült terv az összeköltöztetésre, a gettósításra. Az Üj-Somogy 1944. április 28-i száma már közölte, hogy „kitelepítették a zsidókat a somogyi határsávból”. Ebben annyi volt az igaz, hogy a barcsi járásból 306 főt két heti élelemmel, két rend ruhával, valamint a legszükségesebb holmival a barcsi használaton kívüli Unió malomba zártak. Korábban itt a horvátországi menekülteket tartották megfigyelés alatt. Most, mivel kitűnően őrizhető volt, a pécsi csendőrkerületi parancsnok igénybe vette. A barcsi főszolgabíró másnap erről azt jelentette a főispánnak, hogy „az őrizetbe vett zsidók még április hó 26-án az esti, illetve éjjeli órákban a német katonai hatóságnak lettek átadva. Jelenleg - bizonytalan ideig - a barcsi malomépületben vannak elhelyezve.” Ekkor két család Barcson öngyilkos lett, dr. Szabó Ernő körorvos feleségével és Szende Jenőné.107 Szendéné egy hétig viaskodott a halállal, mivel önkívületi állapotban is beszállították a gettóba. A megváltó halál csak május 3-án reggel következett be.108 Még április 6-án az esti órákban lett öngyilkos Kremzir Károly belcsapusztai volt földbirtokos - bérlő, akit vagyonáért, értéktárgyaiért és angol származású feleségéért elsőként zaklatta a Gestapo és a csendőrség. Kremzirt másnap, április 7-én a reggeli órákban felesége követte a halálba. Mindketten ötven évesek voltak.100 Barcson a zsidókat a hatemeletes malomkoptató helyiségbe helyezték el és ott a helyiség padlóján aludtak. A két hétre engedélyezett élelem rövidesen elfogyott, mivel majdnem két hónapig voltak ott összezárva. Amikor már nagy volt az éhség bent a malomban, a gazdagabbak, hogy ételhez jussanak, minden áldozatot meghoztak. Az őrség által adott étel alig volt elegendő a fennmaradáshoz. A németek júniusban szállították el őket, egy halottat hátrahagyva, Kaposvárra.110 „Április 26-án a zsidók össze lettek szedve és a német rendőrségnek átadva, akik el is vitték őket járásomból” - jelentette a belügyminiszternek a csurgói főszolgabíró.111 A járás mintegy 210-220 zsidó lakosából ez 165 főt érintett.112 A végrehajtást, a piszkos munkát a magyar hatóságok végezték. Április 24-én délelőtt 10 órakor Pécsett a rendőrkapitányi tiszti étkezdében tartott eligazítást Hajmákonyi csendőrezredes a zsidók elhurcolásáról. Ezen valamennyi érdekelt főszolgabíró és járási csendőrparancsnok részt vett. A végrehajtás módozatai mellett Hajmákonyi két részletes írásos eligazítást is átadott, mely „Eligazító parancs a járőr számára”, valamint „Utasítás a jegyző részére” szólt. A jegyző utasítása kimondottan a csendőrség melletti asszisztálást rendelte el. A 347
