Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
dók szokványos fejadag szerint élelmiszerekből csak annyi időre szóló élelmiszert vihetnek magukkal, amennyit a leadott jegyekkel igazolni tudnak. Zsírt legfeljebb folyó havi adagot (az önellátottak is), a fölöslegként talált élelmiszert a községi elöljáróságnak kell átadni a közellátás céljára. Ahol a szabályszerű fejadagnál nagyobb élelmi- és közszükségleti cikket találnak, azok tulajdonosait a vonatkozó közellátási rendeletek értelmében fel kell jelenteni. Fel nem dolgozott anyagok (textil, bőr, fonál stb., használt ruhanemű cikk, felső és alsóruházat, lábbeli, harisnya, ágynemű stb.) rejtett áruként kezelendő. Anyagok őrizetbe vételén kívül a tulajdonost fel kell jelenteni. Nagyobb mennyiségben talált piperecikkek, főleg mosó- és mosdószappan, továbbá rejtegetett trafik áru, idegen valuta, arany és ezüst pénzeket őrizetbe kell venni. Félreértések elkerülése végett az állandó lakhelyükre szállítandó zsidóknál a kor és nem: nem játszik szerepet.”35 A csendőrszárnyparanosnokságok (járási székhelyeken) által rádiótávmon- datban leadott parancsot valamennyi csendőrőrs április 9-én az esti óráig megkapta. A parancs tág teret adott a személyi üldözésen kívül az ingóságok elrablására is. Azon a címen, hogy ellenőrzik a zsidóságot, minden zsidólakásban raz- ziáztak. Először a vagyonosabbakat kezdték zaklatni, főleg a kereskedőket. Majd a politikailag nyilvántartottaknál is házkutatásokat tartottak. Állandóan razziáz- ták a fővárosból déli irányba, illetve a Balaton felé tartó vonatokat, amelyeken majdnem minden alkalommal fogtak el menekülő embereket. A külföldi illetőségű, főleg a német protektorátus területéről elmenekült zsidókat nagy buzgalommal keresték. A somogyi csendőrségnek a nagykanizsai és a sárvári internálótáborba kellett toloncolni a razziákon elfogott nem magyar állampolgárságú zsidókat.'* A megalázó razziákat hivatalból rendelték el, de azt a legtöbb csendőrparancsnok karriervágyból túlhajtotta. A csendőrjárőr jelentésekből a következő kép alakult ki a házkutatásokról. A csendőrőrsparancsnokok a „bizalmas értesülésre”, azaz a besúgókra hivatkoztak. Mivel a besúgókat felfelé sem volt szabad névvel jelenteni, nem volt ellenőrizhető ez a „forrás!”. Mindenesetre, sajnos jelentős számú feljelentés és besúgás történt a gettósítás előtt is. Először csak a buj- kálókat, a csillagot nem viselőket, az élelmiszert tartalékolókat jelantgették. Fonyódon a csendőrőrs már március 31-ón észlelte a házkutatáskor az ott lakó zsidók között, hogy Horovitz Lászlónénál több szappan és dohány volt. A főszolgabíró a feljelentésre 1944. június 26-án 50 pengőre büntette. Horovitzné ekkor már egy hónapja a tabi gettó lakója volt. A lengyeltóti főszolgabíró július 12-én nem foganatosíthatómak véleményezte a kihágási ítéletet, mivel „teljesen ismeretlen helyre lett szállítva s tartózkodási helye fel nem kutatható.”37 Ugyancsak Fonyódon Winkler Ignácnál április i-én tartott razziát a csendőrség és ott lefoglalt 13 különféle színű női kombinét, 12 méter selymet, 9,9 méter crepdesint és 6,4 méter zsorzset selymet, amit a helybéli elöljáróságnak adott át. Winklernél öt nap múlva a feljelentés nyomán újabb házkutatást tartottak, most már árdrágítás címén. Winkler a helyi jobboldalnak és csendőröknek régi ellenfél volt és egy korábbi baloldali háborúellenes kijelentéséért május 3-án a budapesti tolonc- házba vitette a főszolgabíró. Március 25-én „bizalmas értesülés” alapján házkutatást tartottak Rónai István fonyódligeti lakosnál, aki Lobi Leóné pécsi lakosnak egy csomagját rejtette el. Április 29-ón hasonló értesülés alapján Fonyódon öt villában tartottak házkutatást és ott elsősorban kerékpárokat foglaltak le.38 Így érthető meg, hogy a lakosság egy része már nem merte vállalni az üldözöttek 338
