Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)

Tabon 459, Barcson 316, Szigetváron 263, Marcaliban 231, Nagyatádon 223, Csurgóin 153, Igáiban 40, Lengyeltótiban pedig 31 zsidó élt. A járási székhelyeken kívül 20 főnél többen éltek: Ádándon (23), Babócsán (40), Balatonbogláron (170), Balatonlellán (44), Balatonszárszón (32), Balatonszemesen (63), Böhönyén (22), Fonyódon (29), Gamásom (29), Kadarkúton (61), Kaposmérőn (24), Karódon (80), Kéthelyen (29), Nagybajomban (72), Nagyberényben (29), Nemesdé- den (37), Nemesviden (22), Pusztakovácsiban (20), Segesden (37), Somogyszilban (40) és Somogyváron (23).

Ez a koncentráltság tette lehetővé - a német megszállás első percétől - a zsidók sorozatos ellenőrzését, zaklatását, bár már korábban is - névtelenül, de névvel is - tucatjával jelen tgették fel őket különféle fórumokon. Kezdetben április 5-től a csendőrségnek a zsidócsillag nem viselését, illetve a hozzájuk való idegenek érkezését jelentették a besúgók. A csillag viselését a német titkosrendőrséggel közösen a csendőrség ellenőrizte. Elsőként Balatonbogláron Fleiner Ödönt érte tetten április 5-én 18-19 óra között a vasútállomáson, a. szolgálaton kívüli Balázs Imre csendőrfőtörzsőrmester. A kihágást Fleiner elismerte és védelmére előadta, hogy ő már 1919-ben kikeresztelkedett és kereszténynek érzi. magát. A csillag nem viselése Fleiner életébe került, internálták, illetve a német biztonsági rendőrség június 22-én ismeretlen helyre szállította.3 Másnap a balatonboglári csendőrőrs a helyi értesülések alapján tettenérte Grosz Simon és Grosz Miklós helyi, Szent István utca 7. szám alatti kereskedőket, akik „üzletükben tartózkodtak vevőik között és az elrendelt sárga csillagot nem viselték a mellükön”. Elismerték és a védelmükre azt adták elő, hogy a rendeletet úgy értelmezték „hogy csak lakáson kívül kötelező a csillag viselése”. Mindkettőt a német rendőrség június derekán ismeretlen helyre szállította/1 Ugyanekkor Szenes Mórt és nejét üzlethelyiségükben, a Gaál Gaszton utca 132. sz. alatt, a csillag nem viseléséért a csendőrjárőr feljelentette. Szenest a lengyeltóti járás büntetőbírója 600 pengő pénzbüntetésre ítélte április 19-én. Július 6-án a tabi főszolgabíró közölte a lengyeltóti kollégájával, hogy Szeneséket a „gettóból ismeretlen helyre szállították a többi zsidóval együtt”.5 Április 8-án Balatonbogláron Hegedűs Samu fényképészt csendőri eljárás alá vonták, mivel csillag nélküli ruhában ment át egyik szomszédjához. Júniusban ő is a tabi gettóban volt, amikor a főszolgabíró az eljárást foganatosította ellene.6 Steiner Zoltánná „április 12-én délután 15 óra 30 perckor megkülönböztető zsidó csillag nélkül jelent meg házon kívül” Lengyeltótiban, és ezért 800 pengő pénzbüntetésre ítélték, amit az alispán június 15-én jóváhagyott. Steinerné ekkor már a tabi gettó lakója volt.7 Szabadi István 33 éves lengyeltóti kereskedősegéd április i3-4n a déli órákban csillag nélkül jelent meg az utcán, amiért 2000 pengőre, vagy 60 napi elzárásra ítélték. Szabadi egy évi fizetése a hatósági vagyoni bizonyítvány alapján 600 pengő volt. Amikor a behajthatóságnak érvényt szereznek, június derekán ő is Tabon van.8 Hasonlóan járt özv. Steiner Lajosné lengyeltóti lakos is, akit szintén feljelentettek. Szegénysége mentette meg az azonnali büntetéstől, és amikor érvényt szereztek volna a kirótt összeg behajtásának, Steinerné „ ... közben ismeretlen helyre távolíttatott el, az ítélet címére nem volt kézbesíthető” - zárta le az ügyet július 27-én a szolgabíró.9

Feljelentés alapján május 5-én a zamárdi csendőrőrs tudomására jutott, hogy április 6-a óta a községben tartózkodik B. Ottó budapesti jogszigorló. B. két táskával érkezett, amelyeket a csendőrök később át is vizsgáltak. B. Ottóról ki334