Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Szili Ferenc: Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához (1942-1943)

pisztoly tűzzel megállásra kényszeríteni. Hátra vágtázó kocsik és emberek feltar­tóztatására az útra kivonuló II. szakaszparancsnokot aknaszilánk éri és súlyosan megsebesült. A heves tüzelés következtében a harmadik lövegnél csőrobbanás történik (bronzcső). Ennek kivontatására előre rendelt hatos fogatot aknagránát telibe találja, 2 hajtó megsebesül könnyebben, 2 ló elhullik. Augusztus lyi ellentámadás... Ezen nap az 5. ütegnél 2 löveg csőrob­banás következtében használhatatlanná válik, majd a 6. ütegnél 3 löveg mondja fel a szolgálatot.. . Augusztus 17-én hajnalban az üteg géppuskáival, golyószóróivei a hátra- özönlő gyalogság felfogására immár negyedszer lett előrerendelve . . . Augusztus 26-án a 4. löveg is csőrobbanás következtében használhatatlan­ná válik. A 10/1 üteg ad kölcsön ... löveget. * * * P. M. főhadnagy tovább folytatta naplóját12: IX. 3. Tegnap délután az ezred távbeszélőn berendelte alezredes urat Marton ezredes úr helyettesítésére, ö kórházba megy. Este búcsúvacsorán vol­tunk a zászlóaljnál, ma aztán el is ment. Igen sajnáltam. Négy hónap alatt, amit együtt eltöltöttünk, igen összeszoktunk. Nagyon hiányzik. Reményem arra, hogy visszajön, sajnos nincsen, mert a helyettesítés hosszúlejáratú, mellette pedig ok­tóber i-vel Nyíregyházára helyezték át. Így hát mindenképpen el kell válnom tőle. Jobb parancsnokot keresve sem lehet találni. Délelőtt Farkas vezérőrnagy úr az új hadtestparancsnok és a hadtest tüzérparancsnoka szemléltek. Téry szds úr bevonult alezredes úr helyettesítésére. Remélem jól kijövünk egymással. IX. 4. Érthetetlen módon ma nincsen ügyforgalom. Szinte hiányzik a meg­szokott napi 2-3 kg papírtömeg. Így most ráérek a törzsnél körülnézni kicsit. Sajnos az alosztályparancsnok K. nem ilyen beosztásba való. Jó volna szakasz- parancsnoknak. Mióta itt vagyunk, körletét talán csak kétszer látta. Annak elle­nére, hogy távbeszélő. A kifektetett vezetékek nyomvonalával nincsen valami tisztában. Egész nap a szobájában ül, levelet ír, híreket hallgat és sopánkodik. Így az alosztály lézeng. A helyzet csendes. Lőszerünk nincsen, lőni alig szabad. Az oroszok szin­tén csendesen vannak. A napokban váltották fel velünk szemben őket. Hoztak friss erőket. Hozzánk érkezett egy 21 cm-es tartalék üteg, Pongrácz százados pa­rancsnoksága alatt. A múltkoriban egy napig itt voltak, ki akartak vele lövetni két hatalmas beton gabonatornyot, ami mögénk messze belát, de a kiutalt lő­szermennyiség (40 lövés) nem volt elég a két toronyra és még három célra. 8-10 telitalálatot kapott az egyik torony 20 lövésből, de meg sem kottyant neki. Áll tovább nyugodtan. Most az üteg újra itt van, várja a parancsot, hol rendezked­jék be télire. 28-án hajnalban az oroszok 40-50 fő erővel megpróbálkoztak átjönni a folyón. Sötétben szépen átjöttek és a magas parton felhúzódtak az erdőbe. A 7. üteg hallotta is a lövöldözést. Később jön arra egy gyalogos járőr, érdeklődnek tőlük, azok mondják, hogy az oroszok átjöttek a folyón csónakkal, arra lőttek. Mikor érdeklődtek, hogy most hova mennek, mondták, hogy 6 h-ra be kell vo­nulniuk. ök tudomásul vették, hogy az oroszok átjöttek és be akartak vonulni. Szerencsére a Peti visszaverte őket és távbeszélőn jelentette a század és a zász­324

Next

/
Thumbnails
Contents