Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Szili Ferenc: Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához (1942-1943)

gatja a gyanús elemeket, hogy a további aknalerakásokat megakadályozzák. Ezek­ről ugyanis már korábban bebizonyosodott, hogy a partizánokkal összeköttetést tartanak fenn, és azok látják el őket robbanóanyaggal. Június 12. Péntek: Indulás reggel 6 h-kor. Közvetlen az indulás előtt ki­rendelik a falu fogatokkal rendelkező lakosait, akik boronával húzzák végig az utat, hogy a taposó aknák a lovak súlya alatt, az érintő aknák pedig a borona­fogak kibiztosítása következtében felrobbanjanak, s így saját embereinket és fel­szerelésünket megmenthetjük a pusztulástól. Az óvatossági rendszabályok he­lyénvalónak bizonyultak, mert az erélyes intézkedés megtette hatását és útunk további során nem is igen fordult elő hasonló partizántevékenység. Rövid útszakasz megtétele után ellenséges felderítőgép közelíti meg az oszlopunkat. Álcázott járműveink leállónak, mi pedig közvetlen az utat szegé­lyező erdőszélen a megfigyelés elől rejtőzünk. Légvédelmi tüzérségünk, mely lép­csőzetesen változtatja állását, hogy a csapat légvédelmében szünet ne álljon be, működésbe lép s elzavarja a felderítőt. Délután 13 h-kor érünk Gomelbe. Volt orosz laktanyába szállásolnak el. Mindenki fedél alá kerül. Lovaink istállóban nyernek elhelyezést. Pihenő után megtekintjük a várost, mely szomorú képet nyújt. A német stukák alapos mun­kát végeztek a város gyárnegyedében, melyeket egyes helyeken földig lerombol­tak, más helyt pedig csak a puszta falakat hagyták meg. A robbanás ereje ha­talmas vasgerendákat úgy összehajtogatott, mintha nem is emeletet tartó vasge­renda, hanem csak vékony két-három centiméteres vaspálca lenne. Érdekes, hogy a gyárak közelében fekvő orosz, fából készült lakóházak majdnem épen sértet­lenül állnak. Természetesen nem számítva a légnyomás által okozott károkat, az ajtók és az ablakok beszakítását. De az elénk táruló kép után megállapíthatjuk, hogy a német stukák vezetői, csakis a hadászatilag fontos berendezéseket és épít­ményeket semmisítették meg. Takarodó után igénybevesszük a laktanyával szemben elhelyezett 40-50 személyre berendezett fürdőt, és megszabadulunk az út porától. Felfrissülvé'és jóleső érzéssel térünk pihenőre. Június 13. Szombat: 7.30 h-kor indulunk tovább Gomelen keresztül, Prjed- Belitzán át, és délután 15 h-kor érünk Tjerjuchaba. Az idevezető útvonalat szét­lőtt és felrobbant orosz tank-kolosszusok, elszórt lövedékek és használhatatlanná vált lövegek szegélyezik, s közelben az út mentén kb 30 német bajtárs sírja van. Beszédes bizonyítékai és fájó emlékei a város területéért folytatott hatalmas küz­delemnek. Június 14. Vasárnap: Mai útvonalszakaszunk is súlyos harcok maradvá­nyaival van teleszórva. Maga az út teljesen összebombázva, tele gödrökkel, me­lyeket a gondos útjavítás sem -tudott teljesen eltüntetni. Délután 3 h-kor érünk Novo-Jarilowitschibe. A város fő útvonala sárga keramit kockákkal van kirakva. A várost mint általában minden német megszállás alatt álló orosz falut és várost a német hadvezetőség beszervezte az élelmiszer termelésbe. Német gépekkel, orosz munkaerővel üzembe helyezett tejcsarnokban, tejtermékeket lehet vásárol­ni. A környező vidék elég gazdag, úgy hogy a lakossága a legszükségesebb élel­miszerekben nem szenved hiányt, sőt egy doboz gyufáért tyúktojást ajánlanak fel cserébe. Délután litánián veszünk részt. Június íj. Hétfő: Éjjel fél 2 h-kor ébresztő. 4 h-kor indulás. Délelőtt 11

Next

/
Thumbnails
Contents