Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
L. Nagy Zsuzsa: Kisiparosok és kiskereskedők Somogyban a két háború között
A nők szakmaválasztását fizikai adottságok, technikai ismeretek és készség, tőkeigény, tradíciók és előítéletek egyaránt befolyásolták. Ez is oka annak, hogy a nő iparosok nem feltétlenül azokban a szakmákban szerepelnek legnagyobb arányban, amelyekben a kisipar leginkább van képviselve, kivétel e tekintetben a ruházati ipar. Az elmondottak nem azt jelentik, mintha nő iparosok más szakmákban nem működtek volna. Sőt 1920 és 1930 között kisebb-nagyobb mértékben nőtt a számuk a kovácsok, kocsigyártók, asztalosok, cipészek stb. között, 1930-ban már az órások között is számontartották őket. Egyes szakmákat azonban, mint a papiros-, a vegyészeti ipar, az elektrotechnika, az autójavítás - kizárólag a férfiak uraltak.71 Az önálló iparosok közül 1920-ban még épp annyian vallották magukat magyar anyanyelvűnek, mint az iparosság általában. Tíz esztendő múltán, amikor a magyar anyanyelvűek aránya az iparosok között mintegy két százalékkal nőtt, a nő iparosok között valamennyire csökkent. Egészében a magyar anyanyelvűek a nő iparosok között jóval elmaradtak a népességben elfoglalt arányuk mögött. A népességet s az iparosokat tekintve feltűnően alacsony és egyre fogy a nő iparosok között a német, valamint az egyéb anyanyelvűek aránya. 1930-ra már a magyar anyanyelvűek mellett más megnevezett csoport nem is jön számba, viszont felugrik az egyéb- és ismeretlen kategória. Utóbbi messze meghaladja a népességben s az iparosok között mutatkozó arányát. (Lásd az 5. sz. táblázatot.)72 A nő iparosok között 1920-ban a római katolikusok nagyjából a népességen belüli arányban, de az iparosság egészét tekintve kisebb mértékben voltak jelen. Arányuk ugyan utóbb nőtt, a népességen belülit meg is haladta, az iparosságé mögött azonban elmaradt. Míg a lakosságot s az iparosokat tekintve a reformátusok alkották a második legnépesebb csoportot, a nő iparosok között ők a harmadik helyre szorulnak. A nő iparosok felekezeti összetételének sajátos s legjellemzőbb vonása az ui., hogy közöttük kétszer annyi a zsidó, mint az iparosok között, s jó ötszörösen múlja felül a népességen belüli arányukat. (Lásd a 6. sz. táblázatot.)73 Végül is az önálló iparosok közül minden hatodik-hetedik nő, a nő iparosok között pedig kb. minden nyolcadik zsidó volt. A nő iparosok — úgy tűnik - iskolai végzettség tekintetében kedvezőtlenebb képet mutatnak, mint a férfiak, bár hátrányukat 1920 és 1930 között nem kis mértékben csökkentették. Erre most is az ipari kereső népesség adataiból következtethetünk. A kereső ipari népességben pl. 1920-ban egyetlen nő sem volt, aki főiskolát végzett volna, 1930-ban azonban már legalább egy ilyen akadt. A hat középiskolát végzetteké megduplázódott, közel kétszeresére nőtt a négy középiskolát végzettek száma. Míg 1920-ban a férfi ipari keresőknek 62,12%-a, a nőknek 41,37%-a végezte el az elemi iskola hat osztályát, 1930-ra az arányok lényegesen módosultak: 64,74%-al szemben 50,21% állt. Az ipari keresők között tehát a nők iskolázottsága erőteljesebben emelkedett, mint a férfiaké.'4 A nők az önálló kereskedők között sokkal magasabb arányban vannak jelen, mint az iparosoknál, a kereskedelemben messzemenően jelentősebb szerepet játszanak, mint az iparban. (Lásd a 9. sz. táblázatot.)'3 A tulajdonképpeni kereskedelemben már kezdetben nagyobb mértékben vettek részt, mint a tulajdonképpeni iparban a legkedvezőbb időpontban. 1930262
