Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
L. Nagy Zsuzsa: Kisiparosok és kiskereskedők Somogyban a két háború között
iparosság felekezeti összetételétől. Míg az iparosokat a tómai katolikusok, addig a kereskedőket a zsidók magas aránya jellemezte. A magyar gazdaság és társadalomtörténet ismert fejlődésmenete jól magyarázza ez utóbbi helyzet kialakulását és okait. Az 1930-ra bekövetkezett visszaesés annál érthetetlenebb viszont, mivel a kereskedelmi vállalatok és az önálló kereskedők száma egyaránt nőtt ebben az időszakban, s így még kevésbé látszik logikusnak, hogy e növekedés során éppen a nagyobb tradícióval rendelkező zsidó kereskedők nem tudták megtartani, vagy önként feladták pozíciójukat. Valamelyes, de nem kielégítő magyarázat kínálkozik abban, hogy a 20-as évek végén a termény- és jószágárak lezuhantak, a forgalom - egyes források szerint - egyharmadára csökkent. Ez egy mezőgazdasági jellegű megyében valóban messzeható következményekkel jár, nyilvánvalóan kihat a vásárlóerő szélesebb körű csökkenésére is. Tény, hogy az állatokkal és mezőgazdasági termékekkel való kereskedelmi ágban 1930-ra jelentősen visszaesett a ló-, a marha-, a sertés-, a terménykereskedők száma.61 Ezekben a csoportokban a zsidó kereskedők hagyományosan fontos szerepet játszottak, s így az itt bekövetkezett visszafejlődés nyilvánvalóan hozzájárult arányuk általános csökkenéséhez. A faji törvények következményeként a zsidóság a 40-es évek elején kezdett komolyan veszíteni pozíciójából, majd 1944-ben a zsidó tulajdonú kereskedéseket felszámolták.62 A kereskedők iskolai végzettségét éppúgy csak a kereskedelem keresői felől közelíthetjük meg, mint az iparosokét. Ezzel kapcsolatban az tűnik ki - ami egyébként országosan jellemző -, hogy a kereskedelmi kereső népesség jóval iskolázottabb, mint az ipari. Nagyobb a nyolc középiskolai osztályt s általában a középiskolát végzettek aránya (1920: 10,11%, 1930: 30,39%), s e téren erőteljes a fejlődés; a 4 középiskolával rendelkezők itt tekintélyes hányadot képviselnek (17,69%, ill. 18,34%). Ebből következően azok, akik csak elemi iskolába jártak, kisebb hányadot tesznek ki, mint az iparosok esetében (61,86%, 62,20%), s a hat elemivel rendelkezők csupán 43,63%-ot, ill. 48,05%-ot érnek el.63 A kereskedő tanoncok, az utánpótlás képzését Somogybán 1934-1935-ben egyetlen községi tanonciskola látta el, amelynek akkor 27 tanulója volt.64 A kereskedők anyagi- és társadalmi helyzete egészében felülmúlta az iparosokét, s ez már a műveltségi, iskolázottsági adatokból is kitűnt. Ezt mutatja a több segéddel dolgozó kereskedések, kereskedelmi vállalatok egyenletesen növekvő száma. Erre következtethetünk abból, hogy az összes népességet tekintve 1920-ban a kereskedelemben 12,4 a házzal vagy házrésszel, s 6,8 a földdel bírók aránya, tehát különösen a háztulajdont tekintve, jóval magasabb, mint az iparban.63 1930-ban a tulajdonképpeni kereskedelemben 100 önállóra csupán 174, a segédszemélyzetnél (tisztviselők nélkül) 5 5 eltartott jutott,66 kevesebb, mint az önálló iparosokra. Hozzátartozik a képhez az iparosok és kereskedők munkája közötti különbség is. A kisiparos munkaidejét szükségszerűen teljesen vagy nagy részben fizikai munkával tölti, esetleg a szabad ég alatt, mindenképpen különböző anyagokkal, nem ritkán piszkosan, olajosán dolgozik. A kereskedő maga sem mellőzhet bizonyos fizikai munkát (árurakodás stb.), mégis - eltekintve néhány kereskedelmi ágtól - alapjában véve boltjában, kereskedésében s már csak üzleti meggondolások miatt is, lehetőleg tiszta körülmények között végzi munkáját. 260
