Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
L. Nagy Zsuzsa: Kisiparosok és kiskereskedők Somogyban a két háború között
kást, mint segédet, hogy tehát az iparosság, kisiparosság erősödése nem egyértelmű, még akkor sem, ha kézenfekvő, hogy segédmunkásokat nagyobb számban a közép- és nagyüzemek alkalmaztak. Mindenesetre 1934-ben a Szociáldemokrata Párt egyik vidéki kerületi titkára meglátogatva Kaposvárt, jelentésében többek között ezt írta: „A kisiparban legtöbb esetben csak a mester és tanonc dolgozik, nagyon ritka eset, ha egy, legfeljebb két segédet is alkalmaz.” Ha túlzó is e megállapítás, a hangulatot, a kisiparról kialakított képet jól jellemzi.16 Az ipari főcsoportok között három tömöríti a megye legtöbb vállalatát: a ruházati-, a vas- és fém, valamint az építőipar. A felsorolás egyben az 1920-as rangsort is kifejezi. 1930-ra annyi változás történt, hogy az építőipar megelőzte a vas- és fémipart. Noha tudjuk, hogy a kisipari üzemek aránya elsöprően magas, mégsem érdektelen megvizsgálni az egyes ipari főcsoportokban elfoglalt helyüket. (Lásd a 2. sz. táblázatot.)17 A legszembetűnőbb a papirosipar: ezt teljes egészében a kisipar tartja kezében. A 13 ipari főcsoport közül - mindkét időpontban - nyolcban a kisipar magasabb arányban van jelen, mint a megye összes ipari vállalatai között. A kisipar részesedése a különböző ipari főcsoportokban egészében nem mutat látványos változást 1920-1930 között, bár néhány főcsoportban csekély mértékben nőtt az aránya. Két területen történt komolyabb elmozdulás. Az élelmiszeriparban, ahol közel 4%-al nőtt, s a vegyészeti iparban, ahol viszont csaknem 20%-al visszaesett a kisipariak aránya. Némi magyarázattal szolgál erre az a változás, amely az egyes ipari főcsoportok üzemeinek számában, ill. a főcsoportokon belül a különböző nagyságú üzemek viszonyában következett be. (Lásd a 3. sz. táblázatot.)18 Azt látjuk, hogy az összes vállalat számának csökkenését, illetve növekedését a kisipar eléggé harmonikusan követi; a vegyészeti iparban pl. az üzemek számának csökkenése a kisipar visszaszorulását jelentette. A kisipar két nagy csoportja (a segéd nélküli és az egy-három segéddel dolgozó) azonban ettől eltérő képet mutat. A segéd nélküliek sokkal egyenetlenebből szerepelnek a különböző ágakban, mint az egész kisipar, s az egyes főcsoportokon belül súlyuk is drasztikusabban változott. Ez azzal magyarázható, hogy igen gyorsan reagáltak a jelentkező igényekre, ezek változására s ugyanakkor az igények és változások - pozitív és negatív értelemben egyaránt - szintén gyorsan hatottak vissza rájuk. A segéd nélküliek az összes ipari vállalatnak 1920-ban 67,80%-át, 1930- ban 62,48%-át adták. 1920-ban ennél nagyobb mértékben találhatóak a fonó- és szövő-, a ruházati- és az építőiparban; erősen megközelítették a gépgyártásban, a fa- és csontiparban. 1930-ra viszont hat olyan ipari főcsoport akad, amelyben elérik, illetve meghaladják összarányukat: gépgyártás, fa- és csont-, bőr-, sörte-, fonó- és szövő-, ruházati-, papirosipar. Rendkívüli mértékben felszökött a számuk a papiros és jelentősen a bőr-, sörte stb. iparban. 1920-ban a segéd nélküliek a legkisebb arányban a papiros-, valamint az élelmiszeriparban voltak, 1930-ra azonban már a kő-, föld stb. s mögötte az élelmiszeripar az, ahol a legkisebb arányban találjuk őket. Az arányok alakulásával szemben a valós számokból némileg más jellegű változás tűnik ki. Tíz év alatt hat ipari főcsoportban (vas- és fémipar, kő-, föld stb. ipar, bőr-, sörte stb. ipar, fonó- és szövőipar, ruházati, vegyészeti ipar) csökkent ténylegesen az ipari üzemek száma, de a segéd nélkülieké csak ötben (vas- és fém-, kő-, föld stb.; fonó- és szövő-; ruházati- és építőipar). Ezzel egyidejű250
