Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
L. Nagy Zsuzsa: Kisiparosok és kiskereskedők Somogyban a két háború között
A segéd nélküliek mind az összes vállalatot, mind a nem gyári jellegű vállalatokat tekintve minden más kategóriát teljesen háttérbe szorítanak. A 0-3 segéddel dolgozó csoporton belül vitathatatlanul ők azok - tíz év alatt bekövetkezett több mint öt százalékos csökkenésük ellenére akik rányomják bélyegüket a kisiparra. Azt kell mondani, a megye ipari vállalatainak száma azért olyan magas, amilyen, mert a segéd nélküliek száma rendkívül magas. Nem kérdéses, hogy mind az üzem felszereltsége, termelése, mind pedig a kisiparos helyzete (a megye társadalmának egészét épp úgy ide értve, mint a kisiparosságét) e kategóriában a leghátrányosabb. A Somogyról alkotott kép azonban nem kirívó, mert nem sokkal jobbak az arányok az ország egészét vagy a Dunántúlt nézve sem. Megyénkben a segéd nélküliek alig valamivel nagyobb részt foglalnak el a nem gyáripari jellegű üzemek között, mint az országban vagy a Dunántúlon, hiszen ez az arány ott sem megy hatvan százalék alá.12 A segéd nélkül dolgozók korszakunkat jellemző magas arányának kialakulása nem csupán organikus fejlődés következménye. Az 1920-as népszámlálás üzemstatisztikája rendkívüli helyzetet rögzít, annak az évtizednek eredmé- nyeit-következményeit, amely magában foglalta az első világháborút, a két forradalmat, a Monarchia és a történeti Magyarország szétesését, az így előállott gazdaságilag is válságos viszonyokat, az ipar visszaesését, az inflációt, a munka- nélküliséget. Nyilvánvaló, hogy az elbocsájtott segédek vállalkozó kedve kényszerűen nőtt meg, önállósulva kerestek megélhetést, mivel erre mint alkalmazott segédek és szakmukások képtelenek voltak. Az önállósulásra természetsen elsősorban olyan szakmákban volt lehetőség, amelyek nem igényeltek tőkebefektetést, gépek stb. beruházását s elegendő volt a mester szakértelme, munkaereje, régóta használt szerszáma, felszerelése egyfelől, valamint teret adott erre a közönség jórészt leszorított igénye másfelől. A gyarapodás másik okát ott kereshetjük, hogy azok a mesterek és műhelyek, akik és amelyek korábban egy-két segéddel dolgoztak, erre a változott viszonyok között nem lévén képesek, „lecsúsztak” a segéd nélküli iparosok közé. A rendkívüli viszonyok múltával s a gazdasági stabilizáció következményeként a megye ipari vállalatainak belső aránya is normalizálódott, de nem a2 1910-es struktúra állt vissza. A vállalatok száma ugyan 1920-1930 között 328- al csökkent, de az üzemek száma nem minden kategóriában lett kevesebb, egyesekben jelentős volt a növekedés.13 Változások a tulajdonképpeni ipar körébe tartozó vállalatok megoszlásában 1920-1930 között f+ = növekedés, - = csökkenés) segéd nélkül-764 i segéddel dolgozó +265 3 segéddel dolgozó +86 3 segéddel dolgozó +62 4 segéddel dolgozó +21 5 segéddel dolgozó-3 6-10 segéddel dolgozó + 17 11-15 segéddel dolgozó-10 16-20 segéddel dolgozó-4 20-nál több segéddel dolgozó + 2 248
