Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Magyar Kálmán: Források Somogy honfoglaló nemzetségéről (Adatok a magyar nemzetségi szervezet középkori történetéhez 1.)

A felmenőfalú építmény közvetlen közelében egy lemélyített, gödörformában jelentkező 9x4 m-es, tégla-, paticskemencével, illetőleg tüzelőhellyel rendelkező ház, az ún. 1. sz. állhatott. Tőle alig vált el, a hasonló típusú, de jóval nagyobb 13x7 m-es épület. Valamint a 13x6 m-es 3. sz. földbemélyített típus, illetőleg a csupán részlegesen feltárt 4-7. sz. épület maradványa. (5. kép 1—4)

A monostortemplomhoz közelebb eső téglaépület 80 cm-i m széles téglafalait (29-30 cmxi2,5-1 3 011x4-5 cm-es) vörösre égett, kézi vetésű téglából építették. Felszínén kötőanyagként a homokos, meszes habarcs is megtalálható.79

A földbe mélyített típusok felmenőfalaira a környékükön előkerült téglamaradványok utaltak. A 31x29x14-11x7-5 cm-es téglákat - mészhabarcs fel- használásával építették a döngölt agyagalapok fölé.80 A téglafalakhoz különböző méretű gerendák, cölöpök is tartoztak. A különböző elégett faszerkezet meglétére a vasszegek, a gerenda- és ajtóvasalások utalnak. Az üvegleletek alapján még ablak (?) üvegezésre is gondolhatunk. Ezek a nagyméretű épületek osztottak, 2, de inkább 3 osztásúak voltak. S az ún. tisztaszoba meglétére utalnak az előkerült zöldmázas pohár- és harangalakú kályhaszemek, mint a kályha tartozékai. (5. kép 3-4.)

A döngölt agyag, illetőleg paticsos-réteggel rendelkező padlószintek — a pusztulás mértékétől függően - 40-1,2 m-es mélységben jelentkeztek. A rajtuk, illetőleg a felettük lévő több, különböző periódust képviselő padosból, téglából épített kör, vagy ovális tüzelőterű hamus- és más gödrök voltak. (5. kép 1-4.)

A földbe mélyített, de esetleg tégla, gerenda felmenő fallal rendelkező, XIV-XVI. századi, többosztású házak tetőszerkezetét csupán a korabeli analógiák alapján rekonstruálhatjuk.

A különböző gödörrendszerekkel körülvett építmények alatt, a korábbi építmények gödrei, tűzhelyei, részben elbontott, leégett maradványai is megfigyelhetők voltak. Ezek, a XIII-XVI. századi éremleletekkel keltezett későbbi házak előtti, a település korábbi, XI-XII. századi időszakára utaltak. Vagyis egy huzamosabb ideig megtelepült és feltétlenül a kegyúri templomhoz tartozó település szolgáló, jobbágyrétegének lakóhelye került elő.81

A monostorhoz közelebb lévő, de nem földbe mélyített nagyobb téglaépítmény a rangosabbak, talán a barátok lakóhelyei lehettek. Míg a távolabbink a szolgálónépek földbe mélyített és inkább többosztású, tégla, patics, gerenda építményei - a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel, tűzhelyekkel - lehettek. Ezeket a különböző időben részben elhagyták, illetőleg az elpusztultakat újjáépítették, vagy átalakítottan egészen a XVI. századig, a török pusztításig használták.

Nagyon lényeges az is, hogy a monostortemplom, illetőleg a hozzátartozó település dombjától Ny-ra 170 m-re egy, vízparti kiemelkedés ÉNy-i sarkában, mintegy 100x200 m-es területen megtaláltuk a másik Árpád-kori, XI-XIII. századi települést.82 (6. ábra, 6. kép 1-2.)

Az intenzív földművelés, a szántás következtében javarészt elpusztult lelőhelyen, a domb D-i lábától É-ra 51,5 m-re tártuk fel az Árpád-kori boltozatos kemencével ellátott, földbe mélyített, inkább szabálytalan téglalapalakú belső térrel rendelkező lakóházat. (9. ábra, 6. kép 2.) A lakótér gödre D-ről és É-ról befelé rétegesen, padmalyosan lejtett. A DK-i sarokban egy 2 m hosszúságban, illetőleg szélességben — a bejáratra emlékeztető — „szűkület” van. (7. kép 2.) Menetelesen halad befelé az ÉK-i sarokban lévő 2 m átmérőjű, többszörösen átégett agyagréteggel, benne kerámiával, ledőlt boltozattal rendelkező kemence irányá24