Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Király István: Somogy megye uradalmainak fejlettsége az első világháború előtt
hetőségcikkel, talán az állati erőre alapozott kis gépes késsel a mezőgazdasági munkák mechanizálásában többet tettek, mint a somogyi uradalmak általában a gépesítésben. A kézi mezőgazdasági munkák kiváltása a parasztgazdaságokban mechanizált és állati erőre alapozott munkával nagyobb haladás civilizációs értelemben is, mint a sok cselédet, napszámost és sommást alkalmazó uradalmak látszatgépesítése, amely nem érte el a korszak legfejlettebb gépesítési színvonalát. Hiába utazták be a somogyi földbirtokosok egész Európát és hiába vásároltak hobby-tenyészeteik részére neves tenyészetekből szarvasmarhát, lovat, sertést, mindez a parasztgazdaságok nélkül nem lett volna lehetséges, mert ugyan hova adták volna el tenyészállataikat a somogyi uradalmak? A községek nemes bikát, kant és a magán méntulajdonosok pedig jó nevű hímállatot vásároltak az uradalmaktól. A somogyi uradalmak képtelenek voltak úgy megvalósítani a tőkés tömegtermelést az állattenyésztésben, mint a parasztgazdaságok. Sem a tejet nem ők termelték, sem a vágóállatot nem ők nevelték nagy tömegben, de még a kereskedelmi célt szolgáló tenyészállatot sem, mert a bonyhádi marhákat és a nehéz lovakat a parasztság tenyésztette a megyében. Ha mindezt viszonyítjuk a birtokolt földbirtokhoz, akkor kétszeresen kidomborodik az uradalmak parazita mivolta. A föld bérleti díjának és a föld árának a fel verésével a nagy- birtokos osztály megzsarolta az egész társadalmat, másrészt a birtokában lévő földön nem tudott olyan tömegű nemzeti jövödelmet megtermelni, mint a parasztság, és főleg nem tudott jó életkörülmények között annyi népességet eltartani, mint amennyi az első világháború előtt a somogyi parasztgazdaságokban élt. Azt irányadónak nem lehet elfogadni, hogy a növénytermesztés, gabona- termesztés területén holdanként valamivel többet termeltek az uradalmak, mint a parasztgazdaságok. (Itt meg kell jegyezni, hogy olyan különbségek nincsenek a termésátlagokban, mint amit a szocialista nagyüzem produkált a XX. század 60-70-es évtizedében a korábbi parasztgazdaságokkal szemben a gabona- és a kukoricatermesztésben.) A holdankint fél vagy egy mázsás különbségek nem komoly különbségek és semmiféle igazolást (történeti igazolást!) nem adnak a somogyi uradalmaknak. Sőt ez a csekély átlagtermésbeli különbség igazolja, hogy az uradalmak milyen elmaradott viszonyokat teremtettek a megye mezőgazdaságában. Gondoljuk csak meg: a parcellás paraszt mennyire nem tudta kihasználni apró, nadrágszíj-forma földjét; a szélek, a mezsgyék alig termettek valamit. Az uradalmak ún. növénytermesztési fölényéhez, amelyet néhányan korabeli statisztikákkal igyekeznek alátámasztani, van néhány kritikai észrevételem. Az adatok, amelyeket a történészek használnak, nem forrásértékűek. A statisztikai kiadványokban szereplő termésátlagok a Földművelésügyi Minisztérium egykori statisztikai és közgazdasági osztályától származnak. Ennek az osztálynak az adatszolgáltatói, mint ismeretes, az ún. gazdasági tudósítók voltak. Ezek a gazdasági tudósítók foglalkozásukra nézve gazdatisztek, földbirtokosok és néha falusi értelmiségiek voltak, akiket korábban a közgazdasági előadó, később pedig a megyei gazdasági felügyelőségek bíztak meg. Az általuk adott termésadatok erősen szubjektív adatok. Először nem mért adatok, hanem becsült adatok, másrészt az adatok, mivel nem ismerték a parasztgazdaságok tényleges eredményeit, a szubjektív szemléletet közvetítik. Kritikai megjegyzéseimet folytatva: különben is a korban a növénytermesztés eredményei nagyon is függtek az állati eredetű, ún. szerves trágyától. A műtrágya-felhasználás mind a somogyi 240
