Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Király István: Somogy megye uradalmainak fejlettsége az első világháború előtt
mint 300 ezer hold földre mindössze 25 mechanikus erőre épített szántógarnitúra esett. Ha az 1895-ös 5 db garnitúrához hasonlítjuk, akkor ötszörös a fejlődés, de ha az uradalmak területeihez, akkor a fejlődés csekély. Bár az adatok mellett a lóerő mértékszáma nem minden esetben szerepel, mégis megállapítható, hogy lóerőben mérve is csekély volt a motorizációs vonóerő a megye uradalmaiban. Az 5 db motoros eke 300 HP-t képvisel, a gőzekék egyenként 16—20 HP-t képviseltek, csak a MIR-bérletnek voltak 40 HP-s szántóekéi. Az uradalmak földjeit az első világháború előtt motoros-mechanikus erőre alapított eke- garnitúrák csak csekély mértékben művelték. Ott vált alkalmazásuk fontossá, ahol cukorrépa-termesztéssel foglalkoztak és a talaj mélyebb művelése elengedhetetlen feltétele volt a termesztésnek. Egyébként ezen gépek terjedésének nem csak magas beszerzési áruk szabott korlátot, de a gőzekék és a motoros ekék gépészeinek egészen magas bére, amely sokszor több volt, mint az uradalmi gazdák bére, és csak nagyon nehezen lehetett őket a pusztákhoz kötni, lévén zömében iparosok és városi emberek. Miután az uradalmakban nem volt jelentékeny istállózott állatállomány, a takarmányelőkészítés gépesítése nem okozott gondot. Az 1895-ös egy benzinmotor 1912-re 6 db motorra szaporodott, amelyből egy fagázgenerátoros motor volt. Valószínű, hogy takarmányelőkészítésre azokat a gőzgépeket használták, amelyekkel nyarankint a cséplőgépeket hajtatták. A mezőgazdasági munkák közül csak a cséplés volt teljesen gépesített. Itt a garnitúrák már 1895-ben megvoltak. Ennek a munkafolyamatnak a gépesítése a gabonakonjunktúra alatt történt meg, sőt a beruházáshoz szükséges tőkéket is a jó gabonaüzlet időszakában gyűjtötték össze. Egyébként az a tény, hogy 4 HP-től 24 HP-ig egészen különböző erejű gőzgépek hajtották a cséplőgépeket, rámutat arra, hogy a Somogy megyében 1912-ben talált cséplőgép-invertár kissé a gépgyártás fejlődését is reprezentálja. A somogyi uradalmak eszközei között ott szerepeltek a marokrakó és a kévekötő aratógépek is. Ezek nem voltak nagyméretű és drága gépek. Rendszerint lóvontatásúak voltak. Különösebb szerepet nem is játszottak az aratás gépesítésében, hiszen Magyarországon az aratás 1945-ig kézi erővel történt. Beszerzésüket az 1905. évi aratósztrájkok indokolták. Egy-két évig dolgoztak velük, majd vasrészük az uradalmi fészerben rozsdásodott, farészeik pedig ugyanott korhadtak. Szerepük az volt, hogy sztrájk idején velük a munkásokat ijesztgessék.35 Egyébként tökéletlen szerkezetek voltak, amelyek minduntalan meghi- básodtak; az uradalmi gépészek már az unalomig javítgatták azokat. A kiszolgáló személyzetnek is begyakorlottnak kellett lennie. Nem dolgoztak olcsóbban, mint a részes aratók. Az aratás minősége pedig rosszabb volt, mint a kézi aratásé. A részes aratók alkalmazásának meg volt az az előnye, hogy velük lehetett takarmányt kaszáltatni, szénát készíttetni, de a részes aratók vállalkoztak kapás növények kézi művelésére is. Ha mérleget készítünk a somogyi uradalmak első világháború előtti fejlettségéről, akkor az - a parasztgazdaságokhoz viszonyítva - rendkívül negatív. Élvezve a nagyüzem előnyeit, de szenvedve a feudális maradványokat, az uradalmak csak rendkívül lassan és visszalépésekkel haladtak a mezőgazdaság tőkés útján. Hiába vásároltak csillogó gépeket, amelyeken nem egyszer a világmárkát feltüntető cégeknek a nevei szerepeltek, valójában csak a gépesítés kapujáig jutottak el. A parasztgazdaságok szerény méreteikkel és szerény beruházási le239
