Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Király István: Somogy megye uradalmainak fejlettsége az első világháború előtt
SOMOGY MEGYE URADALMAINAK FEJLETTSÉGE AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT KIRÁLY ISTVÁN Néhány módszertani megfontolás A magyar mezőgazdaság első világháború előtti történetének kutatása két oldalú feladat. Egyrészt kutatni kell azt a tulajdon- és gazdaságtípust, amely a jobbágyfelszabadításból született és összefoglalóan parasztgazdaságnak nevezzük, másrészt kutatni kell azt a tulajdon- és gazdaságtípust, amely a feudális nagybirtokokból született. Az utóbbi típus meglehetősen csekély sérüléssel élte túl az 1848-as forradalmat; a feudális mezőgazdasági üzem fokozatosan alakult át tőkéssé. Ezt a típust összefoglalóan uradalmaknak nevezzük, függetlenül attól, hogy az uradalmak királyi, ún. koronauradalmak, egyházi vagy világi uradalmak és a gazdaság, pontosabban a gazdaság földje, amely Magyarországon az első világháború előtt a mezőgazdálkodásnak legfőbb előfeltétele volt, kereskedelmi szemszögből, azaz a birtok forgalmát tekintve kötött vagy szabad volt. Az uradalmak kutatási metódusa, forrásanyaga, sőt még a kutatói célkitűzés is egészen más irányú, mint amit a parasztgazdaságok esetében alkalmazni kell.1 A feladat különbözősége abból adódik, hogy ez a gazdaság- és üzemtípus lassan és fokozatosan alakult át feudálisból tőkéssé; az 1848-as forradalom után jellege sokáig átmeneti és éppen a gazdaság fejlődésének természetéből adódóan nem lehet sem területileg, sem gazdaságféleség alapján pontosan elhatárolni, hogy az uradalmak mikor lépik át a tőkés fejlődés mezsgyéjét. Magyarországon a jobbágyfelszabadítás a feudalizmus krízisének csak egy szimptómája, a mező- gazdaság tőkés fejlődésének előfeltétele, ha úgy tetszik kiindulópontja, de semmiképpen sem a feudalizmus összeroppanásának végpontja, ezért a jobbágyfelszabadítás csak jogi és deklaratív kifejezése a régen válságban vajúdó feudalizmusnak. A mezőgazdasági termelés elsőszámú előfeltételében, a föld feudális jellegű tulajdonviszonyaiban nem állt elő radikális fordulat (bár nem akarom a jobbágyfelszabadításnak nagy történeti fontosságát megkérdőjelezni, de azt mégis hangsúlyozni kell, hogy a volt jobbágygazdaság 1848 után is az uradalmak árnyékában fejlődött, a falu nem tudott megszabadulni a legnagyobb birtokos gazdaságának nyomasztó hatásától, a közbirtokossági tulajdonban való alkalmatlankodásától, a községi közügyekbe való illetéktelen beleszólásától, a munkaerő- és az árupiacon a behemót versenytárstól). Az a jellemző, hogy a sokáig megmaradó feudális jellegű uradalmi földtulajdon miatt a tőkés mezőgaz2I3
