Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Kanyar József: Népoktatás Dél-Dunántúlon a két Ratio között (1777-1806)
A harmadik Helytartótanácsi rendelkezés 13493 szám alatt látott napvilágot 1802. június 22-én, amely a falusi népiskolák ügyét támogatandó elrendelte, hogy ott, ahol 50 tanuló találtatik egyhelyütt, iskolát kell nyítani („ubi 50 proles scholas frequentandi idoneae ad sunt, scholae adaperiantur”). A megyék szó szerint megismételték közgyűléseiken a rendelet szövegét határozatként: „Ubi quinquaginta proles scholas frequentandi capaces adsunt, schola aperiantur”. Sőt azt is leszögezték, hogy 50-nél kevesebb tanuló esetében, akár anyaegyház területén, vagy filiákban lehetőségeket kell keresni a tanításra, másutt pedig vagy az iskolába, vagy az egyházakhoz kell a gyermekeket küldeni a vallástan és a jó erkölcsök befogadására. („Ibi etiam, ubi minore numero sunt proles, seu in filialibus, seu in matre, dum modo sufficiens dotatio ad sit, alias aperiandas esse: quo autem scholae haec effectu praesuscepto haud destituantur, parentibus ruralis conditionis per curatores animarum serio inculcandam esse utilitatem, quae in proles eorum a frequentatione scholarum rendundatura est, cogendos tamen non esse, ut proles suas ad scholas mittant, sed cum aliá sit doctrina religionis et morum, alia reliquorum studiorum ratio, ipsiusque publici inter sit, ut generaliter omnes parentes proles suas recipienda doctrina religionis et bonorum morum ad parochum mittant.”)27 Épp korszakunk határán jelent meg (1807-ben) a Helytartótanács negyedik rendelete 25 465 szám alatt - ugyanazon évben már tárgyalták is a régió megyei közgyűlésén -, hogy a megyék vigyázzanak arra, hogy az iskolába nem járó zsidó ifjak mindaddig ne házasodhassanak össze, míg az „iskolai biztosító levelet” be nem mutatták, házasságkötés előtt, a rabbinak. E rendelettel a Helytartótanács és a megyék az iskolába nem járó zsidó ifjakat akarták az iskolákba kényszeríteni, amely alól csupán csak az özvegy zsidóknak adtak felmentést házasságkötés előtt.28 * * * A társadalom gazdaságára is figyelve, kettős arculatú megállapítást tehetünk a régió népiskola-történetéről. Egyfelől utalhatunk a kedvezőtlen, az iskolás alapműveltség hiányosságait hangsúlyozó elmaradottságra, amely a század kedvezőtlen gazdasági helyzetének: az alacsony termeléstechnikai szintnek volt a következménye. Másfelől azonban észre kellett vennünk a század gazdasági emelkedéseit s vele párhuzamban a már korán fellépő iskolaépítési és iskoláztatási igényeket és eredményeket is. Közismertek ugyanis azok a falvak Somogybán, amelyek már „régi időtől fogva iskolázott helyek” voltak (Nagykorpád, Nemesdéd, Kálmán- csa, Hedrehely, Marcali stb.). S ha nem is voltak a megyében „nagy iskolák” - állapította meg tényként a Tudományos Gyűjtemény 1822. évfolyamában Apáti Kiss Sámuel a megyéről értekezve — összességében azonban „a culturának nem a legalsó lépcsőjén áll”. Lényegében arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Csokonai sokakat impresszionáló verse - végül is már az első középiskolára vonatkozott. Ez a kettősség vonul végig - tehát - a század régióbeli művelődéstörténetén. Világossá vált előttünk vizsgálódásunk közepette az is, hogy a régióban éppen az újrakezdés nagy és a paraszti árutermelés még sokáig tartó nehézségei is hozzájárultak a művelődési igények lassú kibontakozásához. Sommásan azonban tudatlannak aligha lehet a régió jobbágyságát nevezni, hisz se szeri, se száma 204
