Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Kanyar József: Népoktatás Dél-Dunántúlon a két Ratio között (1777-1806)
A tanügyi igazgatás képviselőinek jelentős érdeke fűződött ahhoz, hogy a szerződéseket minden esetben aláírják a földesurak képviselői és a települések vezetői a közigazgatási hatóságok jelenlétében. Ez utóbbi szervek ellenjegyzésére már csak azért is szükség mutatkozott, mivel a hatóságok vigyáztak arra a körülményre, hogy a községek erejükön felül ne vállaljanak magukra semmiféle terhet, de tisztában kellett lenniök azzal is, hogy a szerződések közadó módjára behajtandó pedagógusi járandóságok mellett mi lesz majd a rájuk háramló többlet kötelesség. Ha mind e körülményeket figyelembe vesszük azonnal megérthetjük, hogy az igazgatási apparátus tagjai, ha jelen is voltak a szerződések kötésénél, aligha nézhetek lelkesedéssel e szerződésekre, de a tanügyi tisztviselők munkáját is eléggé vegyes érzelmekkel kísérhették figyelemmel. A rendszerint 5 pontban tárgyalt szerződések első pontjában mindig az iskolaépületek alkalmatlan voltát és az új iskolák építésének a szükségességét rögzítették és részletezték, míg végezetül a szerződés 5. pontja a földesuraknak „a félsessióhoz szükséges fundusoknak” a mesterek kezéhez való kiadását írta elő, valamint az iskolamesteri földek megműveltetésének kötelezettségét. A szerződésekben tehát a községek mindenekelőtt magukra vállalták az iskola építéséhez szükséges munkaerő biztosítását, a tanító termény- és készpénz- beni fizetségét és az illetmény földek megművelését. Az uradalom rendszerint telket és építőanyagot biztosított az iskolaépülethez, készpénz és terménybeni hozzájárulást a tanítók eltartásához. A szerződések mindenütt megállapították a meglévő iskolaépületek s a bennük folyó munka alkalmatlanságát. A szerződések viszonylag gyors tető alá hozása és aláírása csak a tanügyi hatóságok vágyait tükrözték, maguk a földesurak sem igen lelkesedtek értük, évekig nem is teljesítették vállalt szerződésbeli kötelezettségeiket. Így a tényleges előrelépés helyett a szerződést aláíró felek főképp azzal voltak elfoglalva, hogy egymást figyelmeztessék szerződésbeli kötelezettségük megtartására. A gyakorlat e korszakban sem követte az elméletet, miközben szaporodtak a népiskolai ellenőrök instrukciói, az új tankötelezettségre vonatkozó előírások. A helyi körülmények nem voltak szinkronban az elvi célkitűzésekkel, sem az objektív, sem a szubjektív feltételek megteremtésében, hisz a tanítók száma még a negyedét sem érte el az előírások szerinti létszámnak sem az országban, sem a megyében. Az új típusú nemzeti vagy normális iskolák megszervezésének és fenntartásának az ügye - még a szerződések ellenére is - sok helyütt földesúri akadályba, majd a város: egyben a megyeszékhely szegényebb lakosságának az anyagi teherbíró képességei is beleütközött. De a vármegye sem támogatta azokat, a lakosság sem szimpatizált velük. Népszerűtlenné válásuk részben a józsefi koncepció favorizálásának, főként pedig a német nyelv erőszakoltságának volt első renden a következménye. Ebben az esztendőben készült el az az összeírás is14 a megyében,-amely végül is 302 faluban és 12 mezővárosban rögzítette az iskolákat: fokozatuk, vallásfelekezetük és nemzetiségük megoszlása szerint. Az összeírás szerint 12 mezőváros volt a megyében és 302 falu. A 12 mezővárosból egyben még alapfokú iskola sem volt (Sellye), hatban (50,00%) alapfokú (Nagyatád, Babócsa, Berzen- ce, Istvándi, Toponár és Városhídvég), csak ötben volt normális iskola (Igái, Kaposvár, Kéthely, Nágocs és Szigetvár). Ebből is Kaposvárott 3, Szigetvárott pe197
