Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Kanyar József: Népoktatás Dél-Dunántúlon a két Ratio között (1777-1806)

nyegében ugyanezen évi szeptember 13-1 nagygyűlésen is, ezeket állapították meg a megyebeli iskolai állapotokról.

A hajdani 9 tanulmányi kerület 1784-ben már csak ötre csökkentve végezte a munkáját váltakozó sikerrel. Dunántúlon, csak a pécsi tanulmányi főigazgató tevékenykedett egyetlenként a régióban, ellátván a népiskolai felügyelő tevékenységét is Dél-Dunántúl négy megyéjének kb. 1000 népiskolája felett.

A tanulmányi kerületek számának csökkenése önmagában azonban még nem válhatott hátrányává a tanügyi igazgatás folyamatának. Igazgatásuk alatt ismét felgyorsult a népiskolák fejlődése. Igaz, elég sok vita és elvi csatározás húzódott meg az iskolapolitikai törekvések mögött, elég csak Bachmann János pécsi népiskolai felügyelő és Kelemes Imre előbb pécsi jogakadémiai, majd pesti egyetemi professzor ellentétére gondolnunk - abban azonban nagy volt az egyetértés, hogy a tanügyi erőfeszítések szerződésekbe való rögzítése egyaránt érdeke a falunak, a plébániának, a földesúrnak, de a megyei közigazgatási hatóságoknak is.

II. József 1785. aug. 26-án fogadta el Van Swieten úttörőén korszerű, s a felekezeti érdekek fölé emelt állami népoktatási tervét, amely a vegyes vallású helységekben „közös”, vagyis felekezetközi népiskolákban oktatja az államilag előírt tananyagot a külön tanult hittan kivételével, amelyeket részben katolikus, részben pedig protestáns tanítók tanítanak.

Az új rendelkezést a mindkét irányból támadó egyházak heves ostrom alá vették. A katolikus klérus számára - ugyanis - teljesen elfogadhatatlan volt, hogy a katolikus gyerekek protestáns tanítók kezei alá kerüljenek, a protestánsok pedig - a Ratio óta valahányszor - az egyházi iskolák állami ellenőrzésének a gondolatát támadták benne.10

Így került sor - kampányszerűen - azoknak az iskolaszerződéseknek a megkötésére, amelyekben szinte egyedüli biztosítékát látták a tanügyi hatóságok a népoktatás fejlődésének. 1787-ben Bachmann - Vajda Zsigmond főszolgabíró jelenlétével - 18 földesúri településen elkészítette a nemzeti iskolák építésére és a tanítók fizetésére az iskolaszierződéseket „a nemzeti oskolák és a megjobbítta- tott tanítás módjának közönséges bevitetése eránt”.

II. József alatt - 1789 nyaráig - 61 iskolaszerződést kötöttek a tankerületben, 21-21-et Baranyában és Tolnában,11 magában Somogybán is 18-at, mindössze két hónapnyi időszakban.

A 18 iskolaszerződés 8 közösmester, 14 tanító és 5 segédtanító alkalmazását rögzítette. A településeken mindenütt alkalmatlanok és szűkek voltak az iskolaépületek, csupán három településen látszott megoldásnak az iskolaépület bővítése (Attala, Gölle és Karád). Ha a falu lakosságának többsége római katho- likus vagy református volt: akkor a közösmester vallásának is a többséghez kellett igazodnia. Abban az esetben azonban, ha praeceptori is kellett választania: azaz „segítőmestert”, azt már a másik felekezet tagjai sorából választották, miután neki a tanulókat „a lelki tudományra” is kellett oktatnia.

E szerződéseket minden esetben a tanügyi hatóságok képviselője, személyesen maga Bachmann János írta alá, a falu elöljárói és a földesurak megbízot- taival együttesen, a megyei igazgatás hatósági ellenjegyzéke mellett. Az öt pontból álló, csaknem azonos szerkezetű keretszerződéseket azonos elvek szerint készítették. Jellemzőként azonban még azt is leírhatjuk, hogy 18 település 269 elöl19;