Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Knézy Judit: Somogy 18. századi táplálkozástörténetéről
támaszkodva a füstöskonyhák fontos hasznának látja, hogy padlásukon halat is lehet füstölni.91 A halászatból élőknek elegendő mennyiségű - legfeljebb nem a legfinomabb minőségű - hal juthatott ebben az időben. Rendszerint halászati joguk volt a hajómalmok, de a kisebb patakmalmok92 molnárainak is. Tág tere nyílt különösen nedvesebb időszakban az orvhalászatnak is, mikor a rendezetlen, csatornázatlan községi határokban a tavak, vizesárkok tele voltak vízzel, pásztorok, csőszök, de erdőt-mezőt járó gyerekek sem törvényes úton szerezték a halat. A halbőség mindenesetre egész halászfalvak megélhetését biztosította még a Balaton mentén, a Berekben, a Kis-Balaton falvaiban a Dráva mentén. A mocsarasabb, berkesebb részeken, kisebb folyókban a rákfogás és csikászat dívott (Ri- nya, Kapos). A csík inkább eljutott a parasztnép asztalára, s kedvelt étel volt belőle a csíkos kocsonya.93 Fényes Elek Csehi és Rinyaszentkirály csikászatáról emlékezett meg.94 A rákból jutott nagy számmal Bécsbe, Pozsonyba, Pestre is. Részben a földesurak szállíttatták el, részben kereskedők hordták el kocsikon, mint 1824 körül a Kapos vidékéről írták.95 Az uradalmak külön fogadtak fel rákászokat, akik ellátták az urasági konyhát meg a kereskedőket rákkal.96 A parasztság nemigen fogyaszthatta rendszeresen, legfeljebb csak ritkán, csemegeként, pásztorok, halászok, csőszök, rákászok jobban hozzájutottak. Hogy a teknősbéka evését az iharosberényi parasztok nem tartották magukhoz méltónak, kiderül abból, hogy 1737-ben úgy tartották, hogy a boszorkányok eszik.97 A vadászattal szerzett húsfélék törvényesen a földesurakat illették, illetve a vadászat joga is az övék volt. Már a XVI. század elején korlátozta királyi törvény a jobbágyi vadászatot, majd az 1729. 22. te. is eltiltotta a parasztot a vadászattól, és az erre szolgáló fegyver tartásától. Az 1721. jún. 30-án kiadott Somogy vármegyei statutum is tilalmazta a szabad vadászatot és 12 forint pénz- büntetést helyezett kilátásba a tilalmat megszegő parasztoknak98. így a tiltott hurkok, tőrök kivetésének, az orvvadász puskák használatának nyílt tág tere mindenfelé az erdőkben, mezőkön, de szőlőhegyekben is, valamint a belterülettől távolabb fekvő külső istállók, pajták környékén, de a berkes, nádas, lápos területeken is. Külön tanulmányt érdemelne a pásztorok vadásztehetsége; őzet, szarvast, vaddisznót, nyulat, mindenfelé elejtettek, a vizek mellett vidrát is. A vadas ételek elkészítése általában minden rétegnél a férfiak tiszte volt, ha besegített is egy-egy szakácsné az úri vadászatoknál. Az orvul elejtett vadat a parasztok, pásztorok rendszerint titokban is sütötték meg vagy főzték meg a pincebeli szabad tűzhelyen, vagy a határban levő istállókban és fogyasztották el a nők kizárásával - mint erre a XX. századi hagyományok is utalnak. A Somogy megyei árszabályozásokban alig esik szó a vadak áráról (pl. a már idézett 1712. évi vámjegyzékben őz és szarvas szerepel, más nem), a XIX. század első feléből való vásári hely- pénzjegyzékekben sem fordul elő vadhús vagy élővad áruló személy, tehát vadhús közforgalomban kevéssé fordulhatott elő, ugyanakkor halat, csíkot, rákot vásárban, halat, teknősbékát üzletben is lehetett vásárolni.99 A szilvásszentmártoni plébános a református lakosoktól próbált őzet évi juttatás címén kizsarolni - valószínűleg tudomása volt arról, hogy orvul vadakat ejthettek el - de azok tiltakoztak, mondván, hogy nekik is úgy kell megvenniük.100 A pásztorok, csőszök, gyűjtögető „kólészók” nagyobb jelentőséget tulajdonítottak annak az élelempótlásnak, melyet vadmadarak fogása révén és tojások gyűjtésével nyertek, mint a nagyobb vadak - veszélyesebb - elfogásának. A 146
